Francesca Rivafinoli Mandiner: „A 18 és 24 év közötti magyarok 5 százaléka dolgozik az egyetem mellett (ami az olasz és görög egyetemistákéhoz hasonló arány), szemben a 19 százalékos OECD-átlaggal, amelyet csupa gazdag ország húz felfelé: a holland, osztrák, norvég, svájci, német, de a finn és a szlovén egyetemisták is 21–51 százalékban munka mellett teljesítik a krediteket. Bezzeg nekik milyen jól megy – hát ja, csapolják a söröket, hordják ki a pizzát vagy callcentereznek, míg egynémely szegény magyar valamely fesztiválon mocskosfideszezik. Apropó fesztivál: a jelentés csúnyán ellentmond bizonyos hiedelmeknek a kedélyállapotot illetően. Különösen hangzik, de arra a (2023-ban feltett) kérdésre, hogy előző héten hányszor élvezte az életét, illetve hányszor volt boldog, a 24 és 64 év közötti magyar diplomások 83–85 százaléka válaszolt úgy, hogy mindig(!) vagy többnyire, ami OECD-szerte az egyik legjobb arány; de az érettségizetteknek és a szakképzést végzetteknek is 74-80 százaléka jelölte meg ezeket a válaszokat. (Amiből megtippelhetjük, ki a nagyobb propagandista: az-e, akinek fesztiválos videójában a megkérdezett fiatalok négyötöde elégedetten nyilatkozik helyzetéről, vagy az, aki pont kiszúr négyötödnyi olyat, aki szerint ez az ország élhetetlen.) Svédországban a diplomások 64 százaléka élvezte a felmérés előtti héten az életét, Olaszországban, a dolce vita hazájában mindössze 51 százalék, Ausztriában 70, Csehországban 66 százalék. Itt a lehetőség: bizonyíthatja minden értelmiségi, hogy abba a 60 százalékba tartozik, aki képes felfogni, értelmezni és integrálni, vagy objektíven és megalapozottan vitatni ezt a komplex adatsort.”