Szalai Szilárd, Pesti Srácok: „Korábban például elképzelhetetlen lett volna, hogy olyan ember kerüljön vezető pozícióba, aki az ország és általában az ország által képviselt kultúra elpusztításában érdekelt. Ehhez képest az ikertornyoknak otthont adó New Yorkban egy iszlamista lett a polgármester, idehaza pedig egy olyan politikai formáció birtokol releváns népszerűséget, amelynek képviselője kifejezetten arról beszélt, hogy az egyetlen boldogulási lehetőségük az, ha a magyar embereknek úgy általánosságban rossz. Ez pedig egy olyan globális jelenség, amelyben beértük a nemzetközi trendeket. Eddig ugyanis az volt az elvárás a politikai szereplőkkel szemben, hogy jónak tűnjenek. Obama elnök például úgy lett Nobel-békedíjas, hogy a történelem során a legtöbb bombázást rendelte el amerikai elnökként. Úgy, hogy Amerika addigra túl volt két világháborún. A nemzetközi hálózatok mégis igyekezetek »A jó« alternatívaként feltüntetni. Mára azonban ezek a formalitások eltűntek: csak az lehet igazán rendszerellenes jelölt (és itt a rendszer a normalitást jelenti), aki képes kitörni azokból a politikai keretekből, amelyet az emberiség az elmúlt 100, de inkább 12 ezer évben lefektetett. A Tisza Párt ezt a trendet kapta el: már nem kell a jelölteknek jónak tűnniük, elég, ha eléggé rendszer-, azaz normalitásellenesek.”