Vésey Kovács László Pesti Srácok: „Rossi itt itthon van, szeret minket, mi szeretjük őt. A nemzetközi összevetésben viszonylag szerény játékosállományból minőségi játékot tud kihozni – nyilvánvaló, hogy nemcsak vaktában rögtönöz, mint a legtöbb szövetségi kapitányunk, akiket a nemzedékem élőben látott, hanem tudja is, hogy mit, miért és hogyan csinál. Ennél is fontosabb, hogy ismer minket, tudja az erősségeinket és a gyengéinket – nemcsak focicsapatként, hanem népként is. Olyan szerencsénk van vele, hogy érzelmi intelligenciának sincs híján, ért és értékel minket, ezért nem egy az egyben akart nálunk olasz focit csinálni (ezt a hibát még komoly, elismert edzők is képesek elkövetni, más csapatsportokban is), hanem az olasz futballkultúrából hozott tudásmagot jól vetette el a magyar termőföldben.Sőt, a válogatottnál nyomokban feltámasztotta a magyar futballkultúrát, amelynek a létezéséről már maguk a magyar játékosok, edzők, újságírók, szurkolók sem nagyon szoktak értesülni. Mert ugye miért erőltetne tájidegen stílust, ha létezik olyan stílus is, amelyben a magyar focistái a születésüktől, nyelvüktől, gondolkodásuktól, kultúrájuktól fogva otthonosan mozognak? Ezt a felismerést is egy olasznak kellett megvillantania ebben az országban, ahol évtizedek óta német, meg holland, meg olasz, meg ki tudja milyen focisulikban, azaz idegen futballkultúrák szolgai lemásolásában  csak gondolkodni a „szakemberek”. Mert a másolással alig kell tudtakdolgozni ahhoz képest, amennyi munkával a szellemi alkotás jár.”