A polgármesteri hivatal nevének magyar kiírására szólították fel Kolozsvár polgármesterét

A polgármesteri hivatal nevének magyar kiírására szólította fel Emil Bocot, Kolozsvár polgármesterét az MTI-hez csütörtökön eljuttatott nyílt levélben a kolozsvári többnyelvűségért küzdő Musai-Muszáj mozgalom.

A mozgalom sérelmezi, hogy a polgármester elutasító választ adott az AGFI (Jogvédő Csoport az Identitás Szabadságáért) által tavaly decemberben benyújtott, erre vonatkozó kérésre, és közölte, hogy csak akkor írja ki magyarul is az intézmény nevét, ha a bíróság kötelezi erre.

A város ötvenezer magyar lakosára nézve mélyen megalázónak, de a román többségre nézve is lekicsinylőnek és sértőnek tartotta a mozgalom a polgármester viszonyulását. „Ki gondolhatná ma Kolozsváron, hogy a város román többségű lakosságát a magyar nyelv nyilvános használata sértené, felháborítaná?” – áll a nyílt levélben.

A kétnyelvű helységnévtáblák kihelyezésének a kikényszerítésében korábban fontos szerepet betöltő mozgalom felidézte: Emil Boc évente egyszer, március 15-én magyarul is köszön a város magyar lakóinak, utóbbiak viszont pereskedni kényszerülnek minden magyar szó kiírásáért. A mozgalom szerint ez megkérdőjelezi, hogy Emil Boc a város valamennyi polgárának az elöljárója.

„Kérjük, akkor tisztelje meg jelenlétével az ünneplő kolozsváriakat március 15-én, amikor nem áll szándékában újabb perbe kényszeríteni a magyar közösséget. Nem jövendőbeli felperesekként szeretnénk megtapsolni szavait. Csak őszinte, átérzett jó napotnak van helye március 15-én” – áll a nyílt levélben.

Bethlendi András jogász, az AGFI elnöke az MTI-nek elmondta: februárban újabb kérést nyújtottak be a hivatal magyar nevének a kiírására vonatkozóan. Hozzátette: arra hivatkoztak, hogy a többnyelvű kolozsvári helységnévtáblák kihelyezését elrendelő ítéletében a bíróság tisztázta, hogy Kolozsvárra érvényesek a kisebbségi anyanyelvhasználatra vonatkozó törvényi előírások. Amikor ugyanis ezt törvénybe iktatták, az 1992-es népszámlálási adatokat kellett figyelembe venni, ekkor pedig a magyarság helyi aránya meghaladta a húszszázalékos küszöbértéket. A törvény később arról is rendelkezett, hogy nem szabad megfosztani egy kisebbséget a szerzett jogától, ha időközben helyi számaránya a küszöbérték alá csökken.