Meg kell állítani Orbánékat!

Ismét húsvétkor támadt a Deutsche Welle.

Egy Krsto Lazarević nevű újságíró tavaly emlékezetes ámokfutást rendezett a Deutsche Wellében (DW), amikoris írásában úgy vélekedett, hogy Németországban nincs semmilyen (migránsok által) „importált antiszemitizmus”. Ehelyett a zsidók gyűlölete a „keresztények DNS-ébe van kódolva”. Ezen felül a XV. századi török birodalom vallási toleranciájáról mondott néhány szép szót.

Lazarević egy év után ismét nekiveselkedett, megint húsvét táján mártotta tollát vitriolba. A két héttel ezelőtti családügyi konferencia szúrta a szemét. Szerinte jobboldali homofóbok, antifeministák és abortuszellenesek gyülekeztek Veronában, sőt, mint írja: a résztvevők nem átallottak úgy vélekedni, hogy a családok a társadalom alapját képezik.

A genderszakos szociológus Lazarević szenzációs következtetésre jut a hagyományos, patriarchális családmodell követőinek lélektanát boncolgatva. A leginkább a Balkánnal és az LMBTQ-val foglalkozó „újságíró” az olyan konzervatív vezetésű országok berendezkedését, mint Magyarország -- Orbán Viktort külön is megemlíti --, vagy Brazília, éppen emiatt támadja. Hiszen, mint érvel, aki aláveti magát az autoriter apának, az örömmel fogad egy zsarnoki diktátort az ország vezetőjeként.

Világos, mint a nap.

Ennek megfelelően a DW publicistája levonja bugyuta következtetését: meg kell állítani őket, hiszen a civilizáció fontos vívmányaival ment szembe az a konferencia, amelyen az olasz adófizetők pénzén nyíltan támadták a homoszexuálisokat és a leszbikusokat, s a női egyenjogúságot is kétségbe vonták.

Lazarević úr azonban elégedett lehet, a konferenciával kapcsolatban ő már csak az utóvédharcot vívja. Az általa is megfogalmazottak már azelőtt „értő fülekre” találtak elvtársai körében, a legszélsőségesebb családellenes médiafront katonáinak publicisztikáiban, hogy megírta volna.

Olvassunk bele egy magyar résztvevő beszámolójába:

„Az az egyszerű tény, hogy néhány száz ember összejön és kifejezi a véleményét, hogy szerintünk a család egy férfi, egy nő és a gyerekek közössége, elég ahhoz, hogy a szervezőket és a résztvevőket súlyosan megfélemlítsék, fenyegessék, kigúnyolják, szélsőjobboldali lúzernek, gyűlölködőnek bélyegezzék a médiában.

A városban feketelisták készültek. A szállodákról, akik befogadták a kongresszus résztvevőit, a tolmácsokról, akik munkát vállaltak a rendezvényen. Az embereket felszólították a médiában, hogy bojkottálják ezeket a szállodákat. A résztvevő politikusokat még a sajátjaik is óvták a felszólalástól, nehogy ezzel tönkretegyék a politikai karrierjüket.

A sajtóban már előre elképesztő dolgokat írtak a kongresszusról. A »szabadság, élet- és boldogságellenes előadók« megfogalmazás még a finomabbak közé tartozott.”

Így néz ki a Lazarević-féléknél a „megállítás”.