Mr. Brexit esete az EU-diktátorokkal

Akárcsak 2016-ban, ma is megosztja London lakosságát az Európai Unió elhagyása. A britek egy része kitartóan küzd a brexit ellen, de akadnak olyanok is, akik már belefáradtak a politikai patthelyzetbe. Helyszíni riport Londonból, ahol a csütörtökön lezajlott európai választások egy az egyben a brexitről szóltak.

Vehemensen tüntetnek a bennmaradás mellett is Fotó: Reuters

Londonban és környékén 2016-ban több mint 2,2 millióan szavaztak Nagy-Britannia EU-tagságának fenntartására. Még napokkal a történelmi jelentőségű népszavazás után is csalódott arcokat lehetett látni a brit fővárosban, ahol a lakosságnak mindössze 44 százaléka tartozik a „fehér brit” kategóriába, az itt élő több mint nyolcmillió embernek közel harminchét százaléka pedig a szigetországon kívül született.

A kontinens szempontjából különösképp fájó volt a 2016-os „szakítás”: legyen szó a turistákkal zsúfolt Oxford Streetről vagy a parlamenti negyedről, gyakorlatilag bárhol, játszi könnyedséggel lehet találni hosszú évek – vagy évtizedek – óta itt élő európaiakat. Nekünk, magyaroknak is ismerős lehet a kifejezés, miszerint London a második legnagyobb magyar város.

Vehemensen tüntetnek a bennmaradás mellett is
Fotó: Reuters

Közel három év telt el a brexitreferendum óta, a szigetország még mindig tagja az uniónak, és kicsi az esély rá, hogy ez a közeljövőben megváltozzon. Bár az európai parlamenti választás nagy valószínűséggel a Brexit Párt sikerét hozza, a Westminster környékén még mindig a brit kilépés ellen tüntetnek. Az arcok viszont már inkább lelkesek, mintsem csalódottak.

– 2017. szeptember 5. óta minden egyes nap kijövök ide és demonstrálok a brexit ellen – hangoztatja Steve Bray, aki elmondása szerint már ismert a nap mint nap arra haladó képviselők között. A középkorú férfi és csapata közel harminc főből állt, és látszólag népszerűbbek a turisták, mint a parlamentbe igyekvő politikusok körében.

Provokatív transzparensekkel, magukat uniós zászlókba bugyolálva terjesztik az üzenetet, hogy „A brexitet meg kell állítani”. – Időközben rengeteg brexitszavazó meggondolta magát. Nem azt kapták, amit szerettek volna. Újra szavazni akarnak, de már tények és nem hamis informá­ciók alapján – mondja Bray, aki szerint a második népszavazás borítékolhatóan uniópárti sikert hozna. A kilépést sürgető Brexit Párt nagy támogatottságára utalva viszont hozzáteszi: Nagy-Britannia mindig is megosztott lesz az EU kérdésében, de Nigel Farage-ék szerencséjére az unióbarát szavazatok több párt között oszlanak meg, míg a mielőbbi brexitet csak egyetlen tömörülés hirdeti.

Bray egyébként markáns véleménnyel van a Mr. Brexitként emlegetett Farage-ról: büszkén megmutat egy a politikus fejét ábrázoló transzparenst, amelyet egy hatalmas férfi-nemiszerv is díszít. – Figyelje meg, hogy soha nem fogunk kilépni az EU-ból – ismételgeti.

A megosztottságot talán semmi sem ábrázolhatná jobban, mint hogy a brexitellenes tábortól gyakorlatilag öt méterre a kilépéspártiak csoportja is megtalálható. Ők szemmel láthatóan kevesebben vannak, de a stratégia ugyanaz: oda-odaszólnak a mellettük elhaladó képviselőknek, és szívesen pózolnak a fényképezkedő turistákkal. Egyikük, a hatvanas éveiben járó Mark egy Gorbacsov-idézettel próbálja lekenyerezni a hirtelen alakult közönségét, mire az egyik elhaladó nő a „Maga őrült!” mondatot veti oda.

– Ez egy őrült világ – válaszolja a brexitszimpatizáns, aki egy „Nem kérünk az EU-diktátorokból!” táblát tart a magasba. Mint mondja, egy második népszavazás teljes időpocsékolás lenne. – Elmész egy lóversenyre, és veszítesz. Utána nem követeled vissza a pénzed a fogadóirodánál – vélekedik. A londoni parlament tövében kialakult táborok a politikai nézetkülönbségek ellenére egyébként tartják a kapcsolatot egymással, és állításuk szerint nap mint nap megbeszélik a brexit legfrissebb fejleményeit.

Kevésbé meglepő módon olyanokat is találunk Londonban, akik már rég elvesztették a fonalat, és köszönik szépen, nem kérnek a politikából. – Eszem ágában sincs szavazni! Egyik pártban sem bízom! – mondja kérdésemre a huszonhat éves Aimee Allen. Akárcsak a töb­biek, hamarosan ő is az EU-tagságra tereli a témát. – A kilépésre szavaztam 2016-ban.

A Nemzeti Egészségügyi Szolgálatnál dolgozom, így én is azt gondoltam, hogy rengeteg pénzt nyernénk a brexittel – mondja, majd megosztja tapasztalatát, miszerint a munkahelyén lassan nem maradnak európai ápolónők. – A kórházam most a Fülöp-szigeteken keres ápolónőket. El tudod képzelni, hogy mennyibe kerül a költöztetésük és a betanításuk?

Fotó: Reuters

Arról nem is beszélve, hogy az európaiak szakmailag a legjobbak, akikkel valaha együtt dolgoztam. Az olasz ápolónők gyakorlatilag orvosi képzést kapnak, sokkal jobbak mint mi, akik az Egyesült Királyságban tanultunk – magyarázza.

Az Európai Parlament egyik brit konzervatív képviselőjét is megkérdeztük a kormánypárt gyenge támogatottságáról és a brexit alakulásáról. Ashley Fox úgy kommentálta a kérdést: esze ágában sem volt indulni az európai választásokon, és akárcsak másokat, őt is zavarja, hogy nem sikerül kilépni március 29-én: – Mit is mondhatnék? Kisebbségi kormányban vagyunk, és a parlament valamennyi, brexitre vonatkozó forgatókönyvünket elutasította. De sikerülni fog, ki fogunk lépni – tette hozzá Fox.

Tegnap a brit sajtó egyébként már arról cikkezett, hogy Theresa May távozását akár már ma, az európai választások megtartása után bejelenthetik. Ezt támaszthatja alá, hogy a miniszterelnök brexitmegállapodásáról sem szavaznak majd június elején.