A valóság rosszabb egy ártatlan tréfánál

Pár nap alatt több mint háromszázezren kattintottak Nico Semsrott online videójára, amelyben az Európai Bizottság elnöki székére pályázik. A német szatírapárt, a Die Partei frissen megválasztott európai parlamenti (EP-) képviselőjét fekete csuklyás pulóveréről már jól ismerik Berlinben, ám Brüsszelben még újdonságnak számít a sajátos humora. A komikusból politikussá vált Semsrottal Brüsszelben folytattunk — magától értetődően vicces — beszélgetést.

Egy politikusnak karizmatikusnak kell lennie Fotó: Fotó: Europress/AFP

– Hogy áll a bizottsági elnökségért folytatott kampánya?

– Papíron, azt hiszem, rosszul, mert egy nemzetközileg elismert párt színei­ben lehetnék csak az Európai Bizottság következő elnöke. Szóval lehetséges, hogy hiába vagyok a Die Partei hivatalos csúcsjelöltje. Miután nyilvánvalóan viccé válik a folyamat, már ismert terepen kapcsolhatok rá a saját kampányomra. A közösségi médiában nagyon jó számokat produkálok: az Instagramon jelenleg a harmadik legnépszerűbb német politikus vagyok, de hamarosan meglehet a második hely Angela Merkel mögött. Tehát az Instán már majdnem alkancellár vagyok.

Egy politikusnak karizmatikusnak kell lennie
Fotó: Europress/AFP

– Sőt ezek szerint online már le is győzte a néppárti csúcsjelöltet, Manfred Webert.

– Mert Weber rém unalmas! Meg­győződésem, hogy egy politikusnak izgalmasnak és karizmatikusnak kell lennie, és igenis jó humorral kell bírnia ahhoz, hogy érdeklődést keltsen az emberekben.

– Ön hogyan egyensúlyoz a komédia és a politika között? Hogy éri el, hogy komolyan vegyék az Európai Parlamentben?

– Erre még nem találtunk választ, de az már most látszik, hogy a közönségem és az itteni politikusok között aligha lesz átfedés. A Zöldek értik, hogy mit csinálok. A konzervatívoknak viszont fogalmuk sincs, hogy mit kezdjenek velem.

– Ideológiailag egyáltalán hova helyezné magát? Az EP-ben a Zöldekhez csatlakozott, a pártja pedig nyíltan EU-párti.

– Komikusként függetlennek tartom magam. Ami a szívemen, az a számon. Nem kell, hogy érdekeljen a politikai karrierem. Azt már most tudom, hogy ez az első és egyben utolsó parlamenti ciklusom. Így kell lennie ahhoz, hogy művészként megőrizzem a függetlenségemet. Részben emiatt sem csatlakoztam a liberálisokhoz az EP-ben. Még úgy sem győztek meg, hogy Guy Verhofstadt sokkal érdekesebb karakter Webernél.

– Még most is elsősorban komikusként beszél magáról. Tervezi, hogy beviszi a humort az EP-be?

– Természetesen, már vannak is erre vonatkozó terveim. Semmi sem akadályoz meg, hogy Brüsszelből – részben a közösségi média segítségével – folytassam a munkát. Szerintem a leginkább hasznos képességem, hogy érdekeset varázsolok az unalmasból. Az EP-ben a száraz, szakbizottsági ügyeket ezért meghagyom inkább másoknak.

– Közel 900 ezer szavazatot kaptak Németországban, ezek jelentős része az első szavazóktól jött.

– A fiatalok viccesnek és egyben elgondolkodtatónak találják az üzenetünket. Németországban az unokáikkal jó kapcsolatot ápoló idősek például sosem szavaznának a CDU/CSU-ra. Arra vonatkozóan nem tudok pontos számokat mondani, hogy mennyi csalódott CDU-/CSU-szimpatizáns szavazott át hozzánk májusban. A német politikai fősodor nem csupán unalmas, de középszerű hazugságokkal tömi az emberek fejét. Mi nyilvánvaló hazugságokat fogalmazunk meg viccesen, az emberek egy része pedig inkább ezt hallgatja meg.

– Ezt a célt szolgálta az is, amikor náci politikusok neveivel kezdtek kampányolni?

– Nézze, a valóság rosszabb egy tréfánál. A Földközi-tengeren folyamatosan emberek halnak meg, a nemzetközi konfliktusok egy részét pedig Európa pénzeli. Ehhez képest egy ártatlan viccről van szó. A náci névhasználat egyébként arra is irányult, hogy megtréfáljuk az Alternatíva Németországnak támogatóit, hátha majd ránk szavaznak.

– Tudja, hogy a Zöldek épp az ön csatlakozásával érték be a Salvini-féle Szabadság és Nemzetek Európája csoport mandátumainak a számát?

– Persze ez is a Zöldek melletti érvek egyike volt. Azt is vonzónak találom, hogy kollégaként kritizálhassam a németországi tagpártot. De hadd szögezzem le, hogy elsősorban az ötletek érdekelnek, nem pedig a pártvonalak.

– Ilyen ötlet volt az is, amikor Magyarország és Lengyelország EU-ból való kizárásáról beszélt?

– Ugyan, azzal csak vicceltem! Egyébként a Magyar Kétfarkú Kutya Párt tévés kotkodácsolásának a híre hozzánk is eljutott, már létezik is némi kapcsolat a pártjaink között! De ne bízzák el magukat, csak a komolyan vehető viccpártokkal működünk együtt. Az olaszországi Öt Csillag Mozgalom már szóba sem jöhet! És a jelenlegi legnagyobb szatírapárttal, az Európai Néppárttal sem vagyunk kapcsolatban.

– Valóban van arra vonatkozó törekvés, hogy szövetség köttessen az euró­pai viccpártok között?

– Nem, a Die Partei nem törekszik a nemzetközi sikerre. Már így is minden képzeletet felülmúlnak az eredményeink. Lényegében hamarosan el kell gondolkoznunk azon, hogy feloszlassuk a pártot!