Kezdetben még 51 országgal indult, mára már 193, a világ szinte minden országa tagja az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ). Az ENSZ alapítása óta eltelt 75 évben nem volt globális világégés, bár jó néhányszor közel kerültünk hozzá, például a kubai rakétaválság idején. Kérdés, hogy ez mennyiben a nemzetközi szervezet érdeme, és mennyire köszönhető a két egymást követő pusztító világháborút átélt politikai elit diplomáciai erőfeszítéseinek, és a globalizáció növekvő mértékének. A szervezet ugyanakkor sokkal kézzelfoghatóbb jogokkal rendelkezik, mint elődje, a Nemzetek Szövetsége. Például saját katonai erővel, békefenntartóinak száma tavaly meghaladta a százezer főt. Nem csak kirakat egységekről van szó, a szervezet fennállása óta több mint 3500 békefenntartó vesztette életét az intézmény missziói során: 1948-tól ott voltak az újonnan alakult Izrael és az arab államok közötti konfliktusban, őrizték a békét a koreai háború után, vagy a szomáliai polgárháború során.
Tálas Péter, a Stratégiai Védelmi Kutatóintézet igazgatója szerint a globális konfliktusok hiánya kifejezetten az ENSZ létezésének köszönhető. – A helyi vagy regionális konfliktusokat ugyan nem, de a nagyhatalmak közötti komoly fegyveres konfliktusokat az ENSZ Biztonsági Tanácsa (BT) meg tudta akadályozni, hiszen ez az állandó tagok érdeke volt. Ilyen értelemben az ENSZ a biztonság területén akkor is sikeres, ha egyébként azt látjuk, hogy minden olyan konfliktus kapcsán, amelyben a BT valamely állandó tagja érintett, általában nem tud döntést hozni a szervezet – nyilatkozott a Magyar Nemzetnek a szakértő.

Fotó: ENSZ
Az igazán fontos döntések a BT-ben születnek, amelynek 1946 óta változatlanul öt tagja van, az Egyesült Államok, Oroszország, Kína, Nagy-Britannia és Franciaország. Az elindított határozatokban az öt állandó tag konszenzusos döntése szükséges. A különböző nagyhatalmi érdekeket képviselő tagországok miatt ez a legfontosabb kérdésekben általában lehetetlenné teszi a döntéseket. Az állandó tagok mellett a BT-be kétévente hat ideiglenes államot is választanak, Magyarország például 1968–69-ben és 1992–93-ban volt tag.