Vidékre vágynak a nagyvárosi japánok

Az otthoni bezártság, a közlekedési tumultus és a munkahelyi idegőrlő taposómalom miatt egyre több nagyvárosi japán szeretne elmenekülni lakóhelyéről. A helyzetet csak súlyosbítja a koronavírus-járvány miatt elrendelt szükségállapot, bár azok, akiknek engedélyezték a távmunkát, kiegyensúlyozottabb életvitelről számolnak be, ha otthonról dolgozhatnak. Így nem csoda, ha sokan vágynak a vidéki életre.

Tokió, 2020. május 26. Zsúfolásig tele emberekkel egy tokió vasútállomás a reggeli csúcsforgalomban 2020. május 26-án. Abe Sindzó japán miniszterelnök elõzõ nap a szigetország egész területén feloldotta a koronavírus-járvány lassítása érdekében hozott rendkívüli állapotot. A világ harmadik legerõsebb gazdaságának számító Japánban a többi országhoz képest viszonylag kevés, 16 600 fertõzést regisztráltak eddig. MTI/AP/Eugene Hoshiko Fotó: Eugene Hoshiko

Egy nemrégiben közzétett, Tokió és a környező három prefektúra lakosaiból válogatott tízezres mintán elvégzett felmérés szerint a megkérdezettek csaknem ötven százaléka akar vidéken élni a jövőben. A tanulmányt februárban készítették, tehát amikor a koronavírus még csak elkezdte éreztetni a hatását. A felmérés eredménye így is meglepő: két évvel ezelőtt a lakosságnak még csak 23 százaléka vágyott vidékre. A Deutsche Welle német hírportál szerint ugyanakkor igaz az is, hogy a kormány már egy ideje szorgalmazza, hogy a városiak költözzenek vidékre, s forduljon meg végre a kisebb települések elnéptelenedési folyamata – az ott lakó fiatalok ugyanis egyre nagyobb számban költöznek a közeli nagyobb városokba a jobban fizető munka reményében. 2018-ban a kormány bejelentette, hogy aki a zsúfolt fővárosból hajlandó máshová költözni, hárommillió jen támogatást kap (1 jen = 2,85 forint).

A Tokió központi, 620 négyzetkilométernyi részét képező huszonhárom kerületben 9,3 millió ember él egymás hegyén-hátán, míg a 2188 négyzetkilométert felölelő Nagy-Tokió több mint 36 millió lakosnak ad otthont. Miközben Japán népességének száma fokozatosan csökken a 2010-ben csúcsként mért 127,32 millióról, a fővárosé egyre növekszik a vidéket a jobb életkörülmények és munkalehetőségek miatt elhagyó fiatalok beáramlása miatt. Ez pedig rányomja a bélyegét a metropolisz tömegközlekedésére, valamint közmű- és egészségügyi rendszerére. Ezzel párhuzamosan fokozatosan öregszik a vidéki városok és falvak lakossága, aminek következtében az iskolák bezárnak, a földek pedig parlagon hevernek, mivel nincsenek fiatalok, akik megműveljék azokat.

A mostani felmérésben olyan kérdés is szerepelt, hogy miért akarnak városból vidékre költözni. A válaszadók közel 55 százaléka azt felelte, hogy a gazdag természeti környezet miatt, 16 százalék pedig vissza akar térni családja származási helyére. A járvány miatt elrendelt karantén pedig még érthetőbbé teszi, hogy az emberek miért akarnak jobban menekülni szűk lakásaikból tágas terekre.

Ezt a törekvést ösztönzik a tokióinál sokkal alacsonyabb ingatlanárak is. Egy Tokiótól mindössze egyórányi utazásra fekvő vidéki lakás negyvenezer dollárba kerül (1 dollár=306 forint), ha valaki távmunkában dolgozik, megéri leköltözni, még úgy is, hogy heti egy alkalommal be kell mennie az irodába. A fiataljaikat elveszítő közösségek maguk is vonzó pénzügyi támogatással csalogatják a betelepülőket. A Tajvan közelében fekvő, de Japánhoz tartozó Kurosima szigetén például személyenként havi 85 ezer jen juttatás jár, s a helyi tanács állja a költözködés költségeit is – ami nem kis összeg, tekintve, hogy a sziget hatórányi hajóútra van Kjúsútól. Az már csak hab a tortán, hogy aki vállalja a költözést, ráadásnak kap még háromszázezer jent – vagy egy tehenet. A lakosait szintén gyorsan vesztő, Simane tartománybeli Cuvano is igyekszik feltalálni magát. A rohamosan öregedő település honlapján hirdeti az üresen álló ingatlanokat, mindössze havi harmincezer jen bérleti díjért, de négymillió jenért meg is lehet vásárolni a házakat. A betelepülő családok negyven év alatti feje pedig ötvenezer, a családtagok 25 ezer jent kapnak ajándékba.