Vidékre vágynak a nagyvárosi japánok

Az otthoni bezártság, a közlekedési tumultus és a munkahelyi idegőrlő taposómalom miatt egyre több nagyvárosi japán szeretne elmenekülni lakóhelyéről. A helyzetet csak súlyosbítja a koronavírus-járvány miatt elrendelt szükségállapot, bár azok, akiknek engedélyezték a távmunkát, kiegyensúlyozottabb életvitelről számolnak be, ha otthonról dolgozhatnak. Így nem csoda, ha sokan vágynak a vidéki életre.

Tokió, 2020. május 26. Zsúfolásig tele emberekkel egy tokió vasútállomás a reggeli csúcsforgalomban 2020. május 26-án. Abe Sindzó japán miniszterelnök elõzõ nap a szigetország egész területén feloldotta a koronavírus-járvány lassítása érdekében hozott rendkívüli állapotot. A világ harmadik legerõsebb gazdaságának számító Japánban a többi országhoz képest viszonylag kevés, 16 600 fertõzést regisztráltak eddig. MTI/AP/Eugene Hoshiko Fotó: Eugene Hoshiko

Ezt a törekvést ösztönzik a tokióinál sokkal alacsonyabb ingatlanárak is. Egy Tokiótól mindössze egyórányi utazásra fekvő vidéki lakás negyvenezer dollárba kerül (1 dollár=306 forint), ha valaki távmunkában dolgozik, megéri leköltözni, még úgy is, hogy heti egy alkalommal be kell mennie az irodába. A fiataljaikat elveszítő közösségek maguk is vonzó pénzügyi támogatással csalogatják a betelepülőket. A Tajvan közelében fekvő, de Japánhoz tartozó Kurosima szigetén például személyenként havi 85 ezer jen juttatás jár, s a helyi tanács állja a költözködés költségeit is – ami nem kis összeg, tekintve, hogy a sziget hatórányi hajóútra van Kjúsútól. Az már csak hab a tortán, hogy aki vállalja a költözést, ráadásnak kap még háromszázezer jent – vagy egy tehenet. A lakosait szintén gyorsan vesztő, Simane tartománybeli Cuvano is igyekszik feltalálni magát. A rohamosan öregedő település honlapján hirdeti az üresen álló ingatlanokat, mindössze havi harmincezer jen bérleti díjért, de négymillió jenért meg is lehet vásárolni a házakat. A betelepülő családok negyven év alatti feje pedig ötvenezer, a családtagok 25 ezer jent kapnak ajándékba.