Svájci népszavazás az uniós bevándorlókról

Szeptember végén arról rendeznek népszavazást Svájcban, hogy korlátozzák-e a bevándorlást az uniós polgárok számára. Az alpesi országban néhányan ugyanis a korlátlan bevándorlást okolják a lakás­árak drágulásáért, a munkahiányért, de még a dugókért is.

SWITZERLAND/ Fotó: Reuters

– A felmérések egyelőre arra utalnak, hogy a svájciak nem akarják felégetni a hidat maguk mögött, hiszen az EU-val való kapcsolat az előnyükre vált – mondja Stefanie Walter, a Zürichi Egyetem professzora a Swissinfo.ch angol nyelvű svájci hírportálnak. A közvélemény-kutatások többsége szerint a választópolgárok ­35-40 százaléka szeretné korlátozni a bevándorlást, ám a koronavírus-járvány tükrében ez az arány még növekedhet, hiszen egyes elemzők arra mutatnak rá: a járvány idején megnőtt a nemzetállamok igénye arra, hogy önállóbbak legyenek, csökkentsék gazdasági függőségüket más országoktól. Az is biztos ugyanakkor, hogy a svájciak többsége sosem szeretné, ha Svájc az EU-hoz csatlakozna.

– A svájci politikai hagyományokban nagyon erős a szuverenista álláspont. Az ország Willensnationként, azaz „akaratnemzetként” határozza meg magát, amely a német, a francia, az olasz és a rétoromán térségek saját akaratából vált eggyé. Ezt az önállóságot nem szeretnék elveszíteni – mondta korábban lapunknak Molnár Tamás Levente, a Külügyi és Külgazdasági Intézet kutatója.

Márciusi adatok szerint a 8,5 millió lakosú Svájcban 2,1 millió volt a külföldi állampolgárok száma, ebből 1,45 millióan az EU-ból, Norvégiából, Izlandról és az Egyesült Királyságból érkeztek. „Mennyi az elég? Tizenhárom évvel ezelőtt egymillióval kevesebb éltek Svájcban. Egy főre vetítve a kis államba irányuló bevándorlás nagyobb mértékű, mint az Egyesült Államokba vagy Ausztráliába. Lehet ezt nagyszerű bóknak tekintetni. […] A lelke mélyén azonban mindenki tudja: egy kis államot nem lehet annyi emberrel megtölteni, amennyivel csak szeretnénk” – írta minapi vezércikkében a Die Weltwoche hetilap. A szerző megállapítja, hogy a bevándorlást ellenző pártok horrorisztikus forgatókönyvekkel, a szegénység rémképével próbálják elborzasztani a választópolgárokat, akik azonban már most is azt élik meg nap mint nap, hogy túlzsúfoltak az utcák, növekednek a bérleti díjak, asztfalt­dzsungellé változik a vidék, csúnyák a városok, az iskolákban pedig azt tapasztalják, hogy egyre kevesebb gyerek beszéli országuk valamelyik hivatalos nyelvét.