Nobel-díjat kaptak a hepatitis C vírus felfedezéséért

A három tudós eredményei döntőek voltak a vér útján terjedő májgyulladás elleni küzdelemben.

Stockholm, 2020. oktber 5. Thomas Perlmann, a Nobel Bizottsg ftitkra (j) bejelenti, hogy a hepatitis C vrus felfedezsrt Harvey J. Alter (b, kivettn) s Charles M. Rice (j, kivettn) amerikai, valamint Michael Houghton brit tuds (k, kivettn) kapja az idei orvosi-lettani Nobel-djat 2020. oktber 5-n a Svd Kirlyi Tudomnyos Akadminak az orvosi Nobel-dj odatlsrl dnt bizottsg stockholmi sajttjkoztatjn. Az illetkes bizottsg indoklsa szerint a hrom tuds eredmnyei dnt jelentsgek voltak a vr tjn terjed mjgyullads (hepatitis) elleni kzdelemben. A hepatitis vilgszerte jelents egszsgi problma, amely mjzsugort s mjrkot is okozhat - tettk hozz. MTI/EPA/TT Hrgynksg/Claudio Bresciani Fotó: Claudio Bresciani Forrás: MTI/EPA/TT Hírügynökség/Claudio Bresciani

A hepatitis C vírus felfedezéséért két amerikai és egy brit tudós, Harvey J. Alter és Charles M. Rice, illetve Michael Houghton kapja az idei orvosi-élettani Nobel-díjat – jelentették be hétfőn a stockholmi Karolinska Intézetben.

Az illetékes bizottság indoklása szerint a három tudós eredményei döntő jelentőségűek voltak a vér útján terjedő májgyulladás (hepatitis) elleni küzdelemben. A hepatitis világszerte jelentős egészségi probléma, amely májzsugort és májrákot is okozhat – tették hozzá.

A kitüntetettek 10 millió svéd koronán (342,2 millió forintos összegen) osztoznak, az összeget egyenlő arányban osztják szét köztük. A díjátadó ünnepséget hagyományosan december 10-én, az elismerést alapító Alfred Nobel halálának évfordulóján tartják, a koronavírus-világjárvány miatt ezúttal azonban jóval szerényebb körülmények között – írja az MTI.

Fotó: MTI/EPA/TT Hírügynökség/Claudio Bresciani

az utóbbi tíz esztendő orvosi-élettani Nobel-díjasai

Az orvostudományi Nobel-díjat 1901 óta most 111. alkalommal ítélték oda, összesen 222 kitüntetettnek: 39 alkalommal kapta egy, 33 alkalommal két, 39 alkalommal három tudós megosztva az elismerést. A 222 kitüntetettből 12 nő, akik közül csak Barbara McClintock vehette át egyedül a díjat 1983-ban. A kitüntetést kilenc alkalommal (1915, 1916, 1917, 1918, 1921, 1925, 1940, 1941 és 1942) nem ítélték oda. A díjat egy kitüntetett nem vehette át: a német Gerhard Domagknak Adolf Hitler parancsára vissza kellett utasítania a neki 1939-ben megítélt orvosi Nobel-díjat, a tudós az érmet és az oklevelet (a pénzösszeget már nem) csak 1947-ben kapta meg.

Az eddigi legfiatalabb kitüntetett a kanadai Frederick G. Banting volt, aki 1923-ban harminckét évesen vehette át a díjat, míg a legidősebb az amerikai Francis Peyton Rous, aki nyolcvanhét éves volt, amikor 1966-ban neki ítélték a kitüntetést. 1947-ben fordult elő első alkalommal, hogy egy házaspár mindkét tagja, Gerty és Carl Cori is megkapta az orvosi Nobel-díjat, majd 2014-ben a norvég May-Britt Moser és férje, Edvard Moser szintén megosztott orvosi Nobel-díjat kapott. A legidősebb élő kitüntetett az 1920-ban született amerikai Edmond H. Fischer, aki 1992-ben kapta meg az elismerést.

Érdekesség, hogy a jelöltekről ötven évig nem közölhető információ. Így például csak a fél évszázad lejártával derülhetett ki, hogy Sigmund Freud osztrák pszichiátert több mint tucatnyi alkalommal jelölték, ennek ellenére sem kapta meg a díjat.

Thomas Perlmann, a Nobel Bizottság főtitkára bejelenti a hepatitis C vírus felfedezéséért járó orvosi-élettani Nobel-díjak nyerteseit az orvosi Nobel-díj odaítéléséről döntő bizottság stockholmi sajtótájékoztatóján
Fotó: MTI/EPA/TT Hírügynökség/Claudio Bresciani

Az élettani-orvosi Nobel-díjnak eddig három magyar vagy magyar származású kitüntetettje volt. Bárány Róbert (1876-1936), aki Svédországban élt, 1914-ben kapta a díjat „a vesztibuláris apparátus (egyensúlyszerv) fiziológiájával és kórtanával kapcsolatos munkáiért”. 1937-ben Szent-Györgyi Albert (1893-1986) kapta a kitüntetést „a biológiai égésfolyamatok terén tett felfedezéséért, különösen ami a C-vitamin és a fumársav-katalízis felfedezését illeti” – ő az egyetlen magyar tudós, aki idehaza folytatott kutatásaiért kapta meg a díjat. Az Amerikában letelepedett Békésy György (1899-1972) „a fül csigájában létrejövő ingerületek fizikai mechanizmusának felfedezéséért” 1961-ben kapott orvosi Nobel-díjat.

Az elmúlt évtized díjazottjai:

2010 – A brit Robert Geoffrey Edwards a szervezeten kívüli megtermékenyítés módszerének fejlesztéséért.

2011 – Az amerikai Bruce Beutler és a luxemburgi-francia Jules Hoffmann „a veleszületett immunrendszer aktiválásával kapcsolatos felfedezéseikért”, valamint a kanadai Ralph Steinman a „dendritikus sejtek és a szerzett immunitásban betöltött szerepük felfedezéséért”. (Steinman a bejelentés előtt három nappal meghalt, de a díjat – amely 1974 óta posztumusz nem adható – nem vonták vissza, mert a bizottság a döntés meghozatalakor nem volt a hír ismeretében.)

2012 – A brit John B. Gurdon és a japán Jamanaka Sinja azért a felfedezésért, hogy az érett sejteket vissza lehet programozni pluripotens sejtekké, amelyekből a test valamennyi szövete kialakítható.

2013 – Az amerikai James E. Rothman és Randy W. Schekman, illetve a német-amerikai Thomas C. Südhof a sejt szállítórendszerének szabályozásával kapcsolatos felfedezésekért.

2014 – Az amerikai-brit John O'Keefe, illetve a norvég May-Britt Moser és férje, Edvard Moser az agykutatás területén elért eredményeikért.

2015 – Az ír William C. Campbell és a japán Omura Szatosi a fonálféreg-fertőzések – mint a folyami vakság és a nyirokfilariázis -, illetve a kínai Juju Tu (Tu Ju-ju) a malária elleni újfajta kezelés kidolgozásáért.

2016 – A japán Oszumi Josinori az autofágia, vagyis a sejtekben zajló, leegyszerűsítve „önevésként” emlegetett folyamat területén elért eredményeiért.

2017 – Az amerikai Jeffrey C. Hall, Michael Rosbash és Michael W. Young a cirkadián ritmust, azaz a „napi biológiai órát” szabályozó molekuláris mechanizmus kutatásáért.

2018 – Az amerikai James P. Allison és a japán Hondzso Taszuku a rák elleni modern immunterápia, a negatív immunreguláció gátlására alapuló tumorterápia kifejlesztéséért.

2019 – Az amerikai William Kaelin és Gregg Semenza, valamint a brit Peter Ratcliffe annak felfedezéséért, hogy a sejtek miként érzékelik az oxigénszint változását és hogyan alkalmazkodnak hozzá.