A kanadai kormány a napokban nemzeti cselekvési tervet mutatott be, amelynek célja az őslakos nők elleni erőszak megfékezése.
– Elindítunk egy nemzeti cselekvési tervet, amely konkrét intézkedéseket tartalmaz az őslakos nők és lányok elleni erőszak megszüntetésére
– fogalmazott Justin Trudeau miniszterelnök. A kormányfő elmondta azt is: további 2,2 milliárd kanadai dollárt (ötszázmilliárd forintot) fektetnek be többek között az őslakosok életének javítása és a megbékélés előmozdítása érdekében. Részleteket ugyanakkor nem közölt, hogy mire fogják fordítani a pénzt. – A rendszerünk cserben hagyott titeket – ismerte el a kormányfő, üzenetét az őslakos nőknek címezve.
– Keresztényként mélységesen csalódnom kellett a katolikus egyház mostani, illetve az elmúlt években képviselt álláspontja miatt. Elvárjuk, hogy az egyház vállaljon felelősségét az ügyben játszott szerepéért
– figyelmeztetett.
A kanadai bennszülöttek életének javításáról, valamint a korábban eltűnt indián gyermekekről a vita azután robbant ki, hogy a Brit Columbia tartományban fekvő Kamloops egykori iskolájának területén 215 gyermek maradványait találták meg a közelmúltban. – Az országot sokként érték a felfedezett maradványokat – mondta Carolyn Bennett, az őslakosokkal fenntartott kapcsolatokért felelős miniszter. A politikus szerint a ma tapasztalható erőszak egyik kiváltó oka az, hogy az őslakos gyermekeket elválasztották a kultúrájuktól, az identitásuktól, a családi kötelékeiktől, valamint hogy a bentlakásos iskolarendszerben ezeket a fiatalokat bántalmazták.
– Egyáltalán nem lepődtünk meg az eseten, az őslakosok közösségében mindenki tudta, hogy vannak tömegsírok, ezt már évek óta hangoztatjuk, évek óta mondjuk a kormánynak, hogy minden egyes bentlakásos iskolában vannak tömegsírok, de nem hallgattak ránk
– panaszolta a közösség egyik tagja.
A katolikus egyház által fenntartott bentlakásos intézményeket az őslakosok asszimilálása érdekében hozták létre több mint száz évvel ezelőtt. Az iskolarendszer célja az volt, hogy integrálja az őslakos gyermekeket a kanadai társadalomba, és megszüntesse az akkori állami tisztviselők által csak „indián problémának” nevezett jelenséget. A XIX. század végén 139 hasonló létesítmény nyílt a kanadai kormány megbízásából. Ilyenkor a gyerekeket erőszakkal különválasztották szüleiktől és testvéreiktől, megverték őket, mert beszéltek a bennszülött nyelvükön, alultápláltak voltak, kényszermunkára kényszerítették őket, fizikai és szexuális bántalmazást szenvedtek el.
Becslések szerint az 1870-es és 1990-es évek közötti időszakban az egész országban mintegy 150 ezer indián, mesztic és inuit gyereket szakítottak el családjuktól és kulturális közegükből, majd zárattak kényszerrel bentlakásos iskolákba.
Legalább 3200-an hunytak el, többségük valószínűleg tuberkulózisban. A gyermekek halálát az intézmények akkori vezetősége nem dokumentálta, bár eltűnésüket az őslakos közösség tagjai bejelentették a hatóságoknak. A kanadai igazság és megbékélés bizottsága 2015-ben megállapította, hogy Kanada kulturális népirtást követett el. Az ottawai vezetés 2008-ban kért bocsánatot a túlélőktől és hozzátartozóiktól.
