Azeri nagykövet: Partnerségünk a vérünkben folyik

Nem csupán diplomáciai húzás vagy romantika, a türk népek tényleg testvérként tekintenek Magyarországra. Különösen igaz ez Azerbajdzsánra, amely a tavaly véget érő hegyi-karabahi háború után újra nemzetközi reflektorfénybe került. De honnan ered a szövetség? Milyen lehetőségeket tartogat? És mit jelent ez az örményekre nézve? Azerbajdzsán új budapesti nagykövetével, Tahir Taghizadehhel beszélgettünk.

2021.12.14. Budapest Tahir Taghizadeh AZERi nagykövet Fotó: Kurucz Árpád Fotó: ÁRPÁD KURUCZ

– Miért lehet az, hogy más országok és a nemzetközi média egy részének nem volt ilyen baráti a hangneme?

– Nagyon jó kérdés. Néhány azerbajdzsáni szerint a vallás miatt. Úgy vágnának vissza: „vajon mi történt volna, ha az örmények muszlimok?” Én azonban nem hinném, hogy ez a legjobb magyarázat. A világ, és különösen Európa szerintem már túl van azon, hogy mindent a vallás szemüvegén keresztül határozzon meg. Viszont vessen egy pillantást az EBESZ minszki csoportjára! Az oroszok, a franciák és az amerikaiak is társelnökei. És nézze meg az örmény diaszpórát ezekben az országokban! Óriási befolyásuk van a politikára. Szerintem az is benne van a pakliban, hogy nem mindenki képes a győztes-győztes logika alapján gondolkodni. Képtelenek elszakadni attól, hogy ha valaki nyer, akkor másnak veszítenie kell. Csakhogy ez egyáltalán nem igaz. Minél előbb belátják a szomszédaink, hogy egy győztes-győztes helyzet is lehetséges, annál jobb lesz nekünk és az egész térségnek is.

– Valóban pontot tehetnek az évtizedek óta húzódó konfliktus végére, vagy kiújulhat a háború?

– A mi álláspontunk szerint a konfliktusnak vége. Készen állunk arra, hogy új lapot kezdjünk. Hogy együttműködjünk az örményekkel a régió felvirágoztatásában és biztonságossá tételében. Viszont sajnos a felelőtlen kijelentések könnyen újraéleszthetik az ellenségeskedést. Ami pedig Örményország politikai és katonai vezetését illeti, elég gyakran hallunk tőlük ez irányba mutató hozzászólásokat.

Fotó: Magyar Nemzet Grafika

– Szijjártó Péter márciusban Bakuban járt, ahol felmerült annak lehetősége, hogy magyar vállalatok is részt vehetnek Hegyi-Karabah újjáépítésében. Hogy állnak most a tárgyalások?

– Azerbajdzsán számára nagyon fontos, hogy az egyes országok hogyan viszonyultak a patrióta háborúhoz. Vannak olyanok, akik nem voltak támogatók. Van a passzív többség. És végül vannak, akik megvédték az igazságot és a nemzetközi jogot. Magyarország egyértelműen az utóbbihoz tartozik. Már tárgyalunk is magyar cégekkel, elsősorban a vízgazdálkodás területén. Szerintem az első siker beindít majd egyfajta dominóhatást is. Persze vannak még problémák, amelyeket meg kell oldani, mindenekelőtt a fizikai biztonságot. De reményeink szerint a következő hónapokban célba érünk, vélhetően még Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter kora februárra tervezett újabb bakui útja előtt.

– Az sem zavarná Azerbajdzsánt, ha Magyarország ismét felvenné a diplomáciai kapcsolatokat Örményországgal?

– Egyáltalán nem, sőt örülnénk neki. És hadd meséljek el valamit ezzel kapcsolatban! Tíz évvel ezelőtt egy brnói egyetemen tartottam előadást, amelyet örmény diákok is meghallgattak. A végén odajöttek hozzám, és azt mondták, egyáltalán nem is tűntem örményellenesnek. Azt válaszoltam nekik: az, hogy valaki Azerbajdzsán mellett áll, nem jelenti azt, hogy egyúttal rosszat akar Örményországnak. Ez ismét ugyanaz a győztes-győztes logika. Azzal, hogy az azeri érdekeket támogatjuk, az egész térség jólétét is támogatjuk, amely szomszédaink fejlődéséhez is hozzájárul. Szerintem még jót is tenne, ha lenne párbeszéd Magyarország és Örményország között. Talán önök tudnának hatni rájuk. Bár nem tudom, hogyan lehetséges ez, figyelembe véve az örmény sajtóban és közösségben tapasztalható egyfajta paranoiát, amely gyakran emleget olyanokat, akik „eladták magukat Azerbajdzsánnak”.

Borítókép: Tahir Taghizadeh (Fotó: Kurucz Árpád)