Afrika arra kérte az adományozó országokat, hogy csak olyan vakcinákat adjanak, amelyek szavatossági ideje még legalább három, de inkább hat hónapig jó. Félő ugyanis, hogy ha ennél kevesebb idő áll rendelkezésre, akkor nem tudják megtervezni a szétosztását, és a szemétben végzi. Tapasztalatból beszélnek: az afrikai betegségellenőrzési és -megelőzési központ (Africa CDC) statisztikái szerint
eddig 2,8 millió dózis járt le, ami az adományozott 572 millió vakcina 0,5 százaléka.
Talán az arány nem tűnik magasnak, de a kontinens nem bővelkedik az oltóanyagban, miközben minden elvesztegetett adag emberéleteket menthetett volna meg.
Uganda éppen nemrégiben jelentette be, hogy kénytelen négyszázezer, többségében Moderna-vakcinát megsemmisíteni, mert nem tudták időben felhasználni. Nigériában pedig tavaly decemberben végezte a szemétlerakóban több mint egymillió AstraZeneca.
A tapasztalatok szerint a nyugati államok egyéni felajánlásainál, valamint az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által életre hívott, úgynevezett COVAX-programnál is fennáll a probléma. Ennek egyik oka nyilvánvalóan az, hogy a fejlettebb államok azokat a vakcinaszállítmányokat adományozzák tovább, amelyeket már nem tudnak felhasználni.
Ugyanakkor a legnépszerűbb oltóanyagok – például a Pfizer, a Moderna, az AstraZeneca – élettartama egyébként is fél év.
A helyzetet bonyolítja, hogy a vakcinák különleges szállítást, tárolást és hűtést igényelnek, ami Afrikában sok helyen nem megoldható.
És miközben a világ nagy részén a harmadik – sőt Izraelben már a negyedik – oltást is fel lehet venni, addig az 1,6 milliárd lakosú földrészen mindössze a jogosultak tíz százaléka kapta meg mindkét dózist. Igaz, az egyes országok között óriási a szakadék, a fejlettebb Marokkóban például 66 százalékos az arány, Etiópiában mindössze 1,35 százalékos.
Az alacsony számok egyrészt az oltóanyaghiányra vezethetők vissza, másrészt az afrikai társadalom jelentős része rendkívül bizalmatlan a vakcina hatásosságával szemben.
Nemrégiben például ruandaiak százai menekültek át a Kongói Demokratikus Köztársaságba, hogy ne kelljen felvenniük az oltást. De az olyan alternatív gyógymódok sem segítenek, mint a madagaszkári gyógytea vagy Tanzánia azóta – a rossz nyelvek szerint Covid–19-ben – elhunyt elnöke, aki az ima erejével kúrálta volna a betegséget.
Ennek ellenére a WHO a minap már azt ünnepelte, hogy Afrika már túl is van a járvány negyedik hullámán, miután az új fertőzések húsz, a halálesetek pedig nyolc százalékkal csökkentek. Az alacsony átoltottság és a rossz egészségügyi rendszer mellett ez valószínűleg annak köszönhető, hogy a kontinens lakosságának átlagéletkora mindössze húsz év. Emellett erősen megkérdőjelezhetők az adatok hitelessége is, a fejlettebb észak-afrikai országokban például továbbra is tombol a kór.
Afrika sorsa mindenesetre a világ szempontjából sem közömbös, már csak azért sem, mert az omikron variáns is Dél-Afrikából származik, tehát amíg a földrészen nem csitul a járvány, addig bármikor felbukkanhat egy újabb mutáció.
Borítókép: Graffiti Dél-Afrika fővárosában. (Fotó: MTI/EPA/Kim Ludbrook)
