Nem hátrál meg az a New York-i általános iskola, amely még tavaly decemberben betiltotta a Jingle Bells (Száncsengő) tanítását. Az intézmény vezetése azután döntött a világ egyik legnépszerűbb karácsonyi dalának száműzéséről, hogy olvastak egy tanulmányt, amely szerint a nótát először feketére maszkírozott arccal adták elő egy vándorszínházban, 1857-ben. Az ügyet a konzervatív amerikai média is felkapta, az iskola pedig a támadások középpontjába került, mire Kevin McGowan igazgató nyílt levélben állt ki elhatározásuk mellett. Állítja,
nem liberális ámokfutásról vagy az eltörlés kultúrájának legújabb példájáról van szó, véleményük nem politikai természetű.
Saját védelmükben hozzátette, hogy egyáltalán nem tiltották be a dal éneklését, de nekik igenis számít a tananyag történelmi háttere.
Az intézmény vezetését az sem győzte meg, hogy még a Jingle Bells keletkezésének történetét felgöngyölítő Kyna Hamill is megdöbbenését fejezte ki annak hallattán, hogy milyen következtetéseket vontak le tanulmányából. Sietett leszögezni, hogy eszébe sem jutott azt sugallni, hogy ne énekeljék a dalt – ellenkezőleg. A kutatásából egyébként az is kiderül, hogy a Jingle Bellst eredetileg nem is karácsonyi nótának szánták, címe is különbözött, és csak a XIX. század végén, a XX. század elején lett felkapott ünnepi sláger. Szerzője, James Pierpont szövegében és dallamában is más dalokból merített ihletet, de ez csak egy volt számos megélhetési darabja közül. A bostoni vándorszínház, amely 1857 szeptemberében először előadta a dalt, más szerzeményeit is játszotta. Ebben az időszakban az Egyesült Államokban gyakoriak voltak a színelőadások, amelyekben fehérek feketére maszkírozott arccal – amit az angolban blackface-nek neveznek – a színes bőrűeket gúnyolták.
A tanulmány arra is rávilágít, hogy James Pierpont meglehetősen borissza alak volt, mindig pénzszűkével küzdött, saját családjával is összeveszett.
Olyannyira, hogy ő a rabszolgaságpárti déliek oldalán harcolt a polgárháborúban, míg apja az északiakat erősítette.
Mindenesetre a Jingle Bells eredettörténete olyan művészeket nem zavart az előadásban, mint a három tenor, Louis Armstrong, Frank Sinatra, a Beatles, és még hosszan lehetne folytatni az impozáns névsort.
Borítókép: New York-i utcakép karácsonykor. (Fotó: TAYFUN COSKUN)
