Ő a negyvenedik angol-brit uralkodó azóta, hogy Hódító Vilmost 1066 karácsonyán királlyá koronázták a londoni Westminster-apátságban, de a 96. életévéhen járó királynő egyik elődjének sem adatott meg ilyen hosszú élet és ennyi idő az angol trónon – írja a Híradó.hu.
Az uralkodás nagy-britanniai hosszúsági rekordját II. Erzsébet királynő már 2015. szeptember 9-én megdöntötte. Ezt a rekordot addig a napig üknagyanyja, az 1901-ben, 82 évesen elhunyt Viktória királynő tartotta 63 évvel, hét hónappal és három nappal.
II. Erzsébet édesapja, VI. György király nem – így idősebb leánya sem – volt egyenes ágon trónvárományos,
mindketten György bátyja, VIII. Eduárd „jóvoltából” kerültek a brit trónra. Eduárd ugyanis a korona helyett egy elvált amerikai hölgy, Wallis Simpson kegyeit részesítette előnyben, és 1936. december 10-én, alig 327 napi uralkodás után, a koronázást meg sem várva átadta helyét öccsének, Albert yorki hercegnek, aki csak uralkodói névként választotta a György nevet.
A magának való, zárkózott, beszédhibákkal küszködő, uralkodói szerepre egyáltalán nem törő új királyban valójában felesége, Erzsébet anyakirálynő tartotta a lelket, amíg lehetett.
Nem sokáig lehetett: György király – bár népe nemzeti hősként tisztelte – a rároskadt felelősség és főképp a háborús évek megpróbáltatásainak súlya alatt korán összeroppant, és 1952. február 6-án, alig 57 esztendősen elhunyt, a fiatal Erzsébetre hagyva az akkor még mindig világháborús sebeit gyógyítgató, súlyos áruhiány és kiterjedt jegyrendszer szorításában élő Egyesült Királyság trónját.

Erzsébet hercegnőt Kenyában érte atyja halálhíre. Amikor egy héttel korábban férje, Fülöp edinburghi herceg kíséretében elindult Afrikába, ő is és az udvari illetékesek is sejtették, hogy nem látja többet nagybeteg édesapját. Poggyászában e meggondolásból fekete gyászruha is volt, valamint egy dosszié, amely trónra lépésének hivatalos írott deklarációját tartalmazta.
II. Erzsébet királynő első miniszterelnöke az eddigi tizennégy közül Winston Churchill, a világháborús győző volt. A Kremlben és a Fehér Házban is még azok a vezetők ültek – Moszkvában Sztálin, Washingtonban Harry Truman –, akik közvetlenül részesei voltak a második világháborúnak – olvasható a Híradó.hu cikkében.