„Finnország nemzetbiztonsági érdeke a NATO-csatlakozás”

Finnország és Svédország tagságával a NATO egy igen komoly északi erődítményre tesz szert − hangsúlyozta lapunknak adott interjújában Henri Vanhanen. A finn biztonságpolitikai szakértő szerint Helsinkinek akár Stockholm hátrahagyásával is csatlakoznia kell a védelmi szövetséghez, hiszen nemzeti érdekei ezt diktálják. Oroszország részéről ugyanakkor válaszlépésekre számít, azonban szerinte ettől alapvetően nem kell félnie sem Finnországnak, sem a NATO-nak.

Budapest, Henri Vanhanen Fotó: Teknős Miklós

− Közeledünk az ukrajnai háború első évfordulójához. Gondolta volna egy évvel ezelőtt, hogy most Finnország NATO-csatlakozásáról fogunk beszélgetni?

– A rövid válaszom: nem. A finn közvéleményben egy nagyon gyors és átfogó változás következett be az ország NATO-tagságának tekintetében. Ez körülbelül egy évvel ezelőtt kezdődött, amikor láttuk az első orosz csapatmozgásokat az ukrán határ közelében, valamint Moszkva egyre többször és keményebben hangsúlyozta, hogy a NATO bővítését meg kell akadályozni. Ekkor kezdte a közvéleményt, valamint a döntéshozókat is jobban mozgatni a tagság kérdése. 

Ez a közvélemény-kutatásokból is egyértelműen látszik: 2022 januárjában a társadalom mindössze 25 százaléka támogatta az ország NATO-csatlakozását, a háború első hetét követően ez az arány ötven százalékra ugrott, mára pedig már nyolcvan fölött van.

A finn NATO-tagság kérdése egyébként nagyon jól tükrözi az ország döntéshozatali kultúráját: a külpolitikai kérdésekben is társadalmi konszenzusra alapozva, a közvélemény változásának megfelelően alakítják az irányvonalakat.

− A csatlakozási folyamat ugyanakkor már több mint fél éve húzódik. Felkészülten érte a finn és svéd döntéshozókat Törökország erős ellenállása, ami Svédország tagságát illeti?

– Nemzetközi szervezetek bővítésekor mindig meg van rá az esély, hogy egy tagállam megpróbálja maximalizálni saját nemzeti érdekeit és feltételek elé állítja a csatlakozni kívánó országokat. Ebből a szempontból tehát nem meglepő. A csatlakozási kérelmek benyújtását megelőzően mind Helsinki, mind Stockholm rengeteg tárgyalást folytatott a partnerekkel, szövetségesekkel, NATO-tagállamokkal, beleértve Törökországot is. Recep Tayyip Erdogan török elnök például biztosította a finn államfőt, hogy nem lesz probléma a kérelem ratifikációjával kapcsolatban. Finnország mindent megtett azért, hogy a tagsága előtt álló akadályokat leküzdje, most mégis egy elhúzódó folyamat kellős közepén találja magát. Egy csatlakozás esetében tehát ezekkel a problémákkal számolni kell, nem lehet őket teljesen kizárni. 

− Egyre többet olvasni a sajtóban arról, hogy Finnország akár Svédország hátrahagyásával is csatlakozna a védelmi szövetséghez. Van erre irányuló politikai vagy társadalmi akarat?

− A csatlakozási folyamat kezdete óta világos, hogy Törökország másképpen tekint Finnországra és Svédországra, leginkább a terrorizmus és a Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) két országban folytatott tevékenységét illetően. Ezt mindig is tudtuk, a török kormány pedig az elmúlt időben egyre többször beszél arról, hogy Helsinki csatlakozását készek ratifikálni, Stockholmnak azonban még lépéseket kell tennie ez ügyben. A finn akarat egyértelmű: a svédekkel együtt szeretnénk csatlakozni, és mindent megteszünk azért, hogy ez így is történjen, ez a finn kormány hivatalos politikája. Ugyanakkor fontos leszögezni, hogy két külön csatlakozási kérelemről van szó, amelyeket csupán egy időben nyújtottak be. Finnország nemzeti érdeke, hogy növelje biztonságát, ezért is akar a NATO tagja lenni. 

Éppen ezért, ha Ankara úgy dönt, Helsinki kérelmét elfogadja, Stockholmnak azonban még fejlődnie kell, akkor Finnországnak folytatnia kell útját – akár Svédország nélkül is.

− Finnország csatlakozásával a NATO-nak és Oroszországnak egy csaknemezerötszáz kilométeres szárazföldi határa lesz. Mennyire értékelődik fel az ország stratégiai jelentősége emiatt?

− Van egy híres finn mondás ezzel kapcsolatban, ami úgy szól: az egyetlen dolog, amiben Svédország jobb mint Finnország, az a keleti szomszédja. Komolyra fordítva a szót, Finnország szempontjából nem változtat meg sok mindent, a határ eddig is ott volt, határok önmagukban pedig nem jelentenek fenyegetést, hiszen nem határok, hanem országok indítanak háborúkat. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a NATO-nak be kell integrálnia Finnországot az észak-európai védelmi rendszerbe. 

A legfontosabb következtetés, amit az ukrajnai háborúból le lehet vonni, az az, hogy az Oroszországgal szomszédos államoknak növelniük kell tüzérségi, lég- és rakétavédelmi, valamint légtéri kapacitásaikat. 

Ez Finnország esetében is így van, meg kell vizsgálni, milyen fejlesztéseket tudunk végrehajtani ezeken a területeken. Amit fontos megjegyezni, hogy Finnország és Svédország csatlakozásával a NATO egy igen komoly északi erődítményre tesz szert. Ezek az államok nagyon modern és fejlett haderővel rendelkeznek, a finnek most korszerűsítették légierejüket F–35-ös vadászgépekkel, a svédeknek rendkívül erős a hadiflottájuk, például a tengeralattjárók tekintetében. Maga a régió is kiemelten fontos a NATO számára a Balti-tenger és az Északi-sarkvidék védelme szempontjából. Ha megnézzük a finn társadalmat, több mint nyolcvan százalékuk kész megvédeni az országot valamilyen fenyegetés esetén, ez a legmagasabb arány Európában. Finnország és Svédország csatlakozásával tehát olyan tagállamokkal bővülhet a szövetség, amelyek ténylegesen hozzájárulnak a térség védelméhez.

Finn katonák gyakorlatoznak Fotó: Reuters/Stoyan Nenov

− Milyen válaszlépésekre lehet számítani Oroszország részéről?

− Moszkvának muszáj valamilyen formában reagálnia, hiszen az orosz külpolitika irányvonalai nagy részben az Egyesült Államok külpolitikájának, valamint a NATO bővítésének ellenzésére épülnek, ezeket az elemeket hangsúlyozza retorikájában. Ha ránézünk a térképre jól látszik, hogy milyen stratégiailag fontos orosz területek szomszédjába kerül a NATO. Ott van például a Kola-félsziget, amely az orosz nukleáris tengeralattjáró-flottának ad otthont, vagy éppen Szentpétervár városa. Arra számítok, hogy Moszkva megpróbálja pótolni az ukrajnai háborúban elvesztett hadi eszközeit és kapacitásait, valamint ezek egy részét a finn–orosz határ közelébe csoportosítja majd. 

Ugyanakkor ez nem ok arra, hogy féljünk. Oroszország egy szuverén állam, úgy mozgathatja hadi eszközeit, fegyvereit ahogyan csak akarja, egészen addig, amíg ezt saját határain belül teszi. 

− Kevesen beszélnek róla, mégis nagyon fontos szempont a finn és svéd NATO-csatlakozás esetében, hogy a két ország sarkvidéki állam. Hogyan hathat ez a térség erőviszonyaira a jövőben?

− Ez egy nagyon fontos kérdés, hiszen a klímaváltozás miatt kiaknázatlan energiaforrások és új szállítási útvonalak jelennek meg az Északi-sarkvidéken. Ez már jelenleg is vonzóvá teszi a térséget, nem csak az érintett országok, de kívülálló szereplők számára is, mint például Kína. Ebben például Finnország nagy hasznára válhat a szövetségnek, hiszen évek óta figyelemmel kíséri Peking sarkvidéki tevékenységét, politikáját. Hogyha a katonai szempontokat vesszük figyelembe, akkor fontos megemlíteni, hogy ahhoz, hogy a NATO eleget tudjon tenni az alapítószerződésben foglalt híres 5. cikkelynek (a tagállamok bármelyikőjük ellen irányuló támadást kollektív támadásnak tekintenek, ezért katonailag is támogatják az agresszió áldozatául esett országot – a szerk.) például Norvégia esetében elengedhetetlen, hogy szabadon használhassa északi-tengeri útvonalat. 

Svédország és Finnország csatlakozása ebben is előnyére válna a szövetségnek, hiszen nagyobb biztonságban mehetne végbe a hadi eszközök, utánpótlások szállítmányozása, valamint nagyobb és modernebb hadi képességet tudna felmutatni a stratégiailag kiemelkedő térségben.

Borítókép: Henri Vanhanen finn biztonságpolitikai szakértő (Fotó: Teknős Miklós)