Keleten a helyzet változatlan – megrekedtek a frontvonalak

Lassú, felőrlő csata dúl a kelet-ukrajnai frontvonalon egy évvel a háború kitörése után.

Harkiv, 2023. február 23. A 3. ukrán vasdandár katonái egy harckocsin a kelet-ukrajnai Harkiv közelében tartott gyakorlatozáson 2023. február 23-án, egy nappal az Ukrajna elleni háború megindításának elsõ évfordulója elõtt. MTI/AP/Vadim Ghirda Fotó: Vadim Ghirda

Elég egy pillantást vetni a térképre ahhoz, hogy lássuk, a tavaly februári orosz villámháborús terv kudarca óta a harcok ismét a keleti területekre összpontosulnak, de a frontvonalak csak nagyon lassan mozdulnak. Az oroszok minimumstratégiai célkitűzéseiknek csak egy részét teljesítették: a 2014-ben annektált Krím félsziget szárazföldi összeköttetése és ezáltal vízellátása megvalósult, az ukránokat elvágták az Azovi-tengertől, ellenben a hivatalosan is Oroszország részének tekintett területeket, köztük a Donbaszt nem sikerült elfoglalni, sőt megtartani. Viszont az őszi ukrán ellentámadás győzelmei – az északi Harkiv és a déli Herszon visszafoglalása – után a kezdeményezés most ismét az oroszoknál van. Kérdés, hogy meddig és mire mennek vele.

Az enyhe télnek és az erőforrások feltöltésének köszönhetően a sokat emlegetett „tél tábornok” végül nem hozott különösebb fejleményt a háborúban. Év elején az oroszok újabb offenzívát indítottak, amelynek jelképes győzelme volt a szoledári áttörés. Habár egyes várakozások szerint ez megágyazott volna Bahmut meghódításának, egy hónap távlatából már látszik, hogy ez nem történt meg, az ukránok még tartják magukat. A város várhatóan előbb-utóbb elesik – Jevgenyij Prigozsin, a Wagner-csoport vezetője szerint legkorábban március-áprilisban –, ezután fordulhatnak rá a jóval nagyobb és jelentősebb Kramatorszkra és Szlovjanszkra. Közben harapófogó-szerűen támadnak délről Vuhledar, illetve északról Liman irányából.

 

Összességében elmondható, hogy a tüzérségre alapozó, gyakran „klopfolóként” vagy „darálóként” jellemzett orosz előrenyomulás rendkívül lassú: bizonyos szakaszokon alig 30-50 kilométert haladt egy év alatt. Jelentések szerint munícióhiány miatt a tüzérség intenzitása csökkent, a korábbi napi hatvanezer lövedéknek már csak harmadát lövik el. Nagyobb szerepet kap a gyalogság – amelyből oroszlánrészt vállalt a Wagner zsoldoscsapat –, emiatt viszont (mindkét oldalon) irtózatosak a veszteségek, nyugati források orosz oldalról 60 ezer halottról és 200 ezer sebesültről számolnak be. A hátországi rakétatámadások is sokkal ritkábbak, az ukrán kritikus infrastruktúrát nem sikerült megsemmisíteni.

Várakozások szerint az ukránok tavasszal akár ellentámadásba is lendülhetnek. Ennek valószínű iránya lehet Zaporizzsja, amivel kettévághatnák a megszálló erőket – bár ennek természetesen az oroszok is tudatában vannak. Jelentős hatása lehet a harcok alakulására, hogy a beígért nyugati fegyverek, köztük a harckocsik, a nagy hatótávolságú tüzérség és a légvédelem mikor lesznek bevethetők a fronton.

Borítókép: A 3. ukrán vasdandár katonái egy harckocsin a kelet-ukrajnai Harkiv közelében tartott gyakorlatozáson 2023. február 23-án. (Fotó: MTI/AP/Vadim Ghirda)