„A gondolati-, lelkiismereti és vallásszabadsághoz való jogot Észak-Koreában továbbra is megtagadják. A hatóságok nem tűrnek meg alternatív hitrendszereket” – mondta António Guterres, az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) főtitkára jelentésében.
A jelentés megjegyzi, hogy néhány vallási intézmény és egyház ugyan létezik az elzárt országban, főképp a fővárosban, ám azok szigorú állami ellenőrzés alatt működnek és nagyrészt „a külföldiek számára bemutatóhelyként funkcionálnak”.
Az egyházak ezért titokban működnek, ám így számuk és híveik meghatározása is bonyolult, emeli ki a jelentés. Sőt, Phenjan arra bátorítja a polgárokat, hogy „jelentsék ezek működését és a vallási tárgyak birtoklását”.
Az észak-koreai disszidensek elmondása szerint a keresztények gyakran elrejtik vallási tevékenységüket családtagjaik, szomszédjaik, munkatársaik elől, mert attól tartanak, hogy a kormányhoz hűtlennek bélyegzik őket, feljelentést téve a hatóságoknál.
A letartóztatottaknak a fogva tartás és tisztességes eljárás megtagadása mellett kényszermunkát kell végezniük és gyakran kínzás, szexuális erőszak és kivégzések áldozataivá válnak. Sőt, az észak-koreai „igazságszolgáltatás” sajátja, hogy gyakran nem csak a bűnelkövetőket, hanem széles családjukat is megbüntetik, akár több generáción keresztül.
A raboknak a börtönben sem jár a vallásszabadság, a Korea Future szervezet egy jelentése szerint a börtönőrök majdnem halálra vertek egy férfit, akit imádkozáson kaptak.
Az OpenDoors 2023-as jelentése szerint mintegy 360 millió keresztényt üldöznek világszerte. Észak-Korea mellet többek között Szomáliában, Jemenben, Afganisztánban, Nigériában, Iránban és Indiában is rendkívüli a keresztények üldöztetése.
