Közép-Ázsia félig feltöretlen föld mindenki számára, aki nem orosz, lévén a volt szovjet tagköztársaságok máig nyögik a múlt terheit. Üzbegisztán se tudta sokáig megmutatni az arcát a nagyvilágnak, egyike volt az egymással összetéveszthető, Afganisztán miatt veszélyesnek hangzó „sztánoknak”.
Pedig a mai Üzbegisztán Mirzijojev vezetésével viharos sebességgel fejlődik és stabilizálódik egy olyan alternatív pályán, amelyre nem volt példa a térségben.
A mezőgazdaságra alapozó Üzbegisztánban 2016 óta ül az elnöki székben Mirzijojev, aki Iszlam Karimov örökségét vette át. Az első elnök számára a stabilitás jóval fontosabb volt a fejlesztésnél, utódja számára viszont létkérdés volt, hogy az országot fel tudja zárkóztatni és versenyképessé tenni, ellenkező esetben a fiatalok elmennek, a túlságosan hatalmas szomszédok befolyása megnő, a veszélyes szomszédok pedig az ország létét fenyegetik.
Reformok gőzerővel
Savkat Mirzijojev az eddigi hétéves elnöksége alatt a nyitást szorgalmazta, legyen szó akár a gazdasági befektetőkről, akár a belpolitikáról. Egyik első döntése volt a halálbüntetés eltörlése és az emberi jogok védelmének kodifikálása, a legutóbbi, idén áprilisi alkotmánymódosításban kiemelt szerepet kapott az oktatás fejlesztése. A népszavazáson a lakosság 90,6 százaléka mondott igent a reformalkotmányra.
Nagy feladat a központi hatalom lebontása és a döntéshozás átadása a parlamentnek, közvetve a lakosságnak. Mirzijojev javasolta, hogy a regionális vezetőket és polgármestereket a nép válassza, ne az elnök jelölje ki, s a parlamenti tagokat is arra utasította, hogy látogassák meg rendszeresen azokat, akiket képviselni hivatottak.
Ez Üzbegisztánban ritkaságszámba ment korábban, a képviselők inkább saját bizalmi hálózatukban bíztak, mintsem saját tevékenységükben, külföldi partnerekkel találkozni is inkább furcsa volt, mint támogatandó.
Leszámolni a korrupcióval
A kormányzati korrupció elharapódzása ellen is fellépett az elnök, menesztette a főügyészség és a nemzetbiztonsági szolgálat vezetőségét, amelyek gúzsba kötötték a reformtörekvéseket. Mirzijojev politikai irányvonala azt célozza, hogy az elnöki rendeletekre várakozás helyett a kormányzat, az önkormányzatok vagy a civil szervezetek maguk próbálják megoldani a problémákat, és így gyorsabbá váljon az ügyintézés, egyúttal az ország fejlődése is felgyorsul. Ehhez lényegében saját hatalmából kell átadnia másoknak, lebontva az Iszlam Karimov-féle elnöki hatalmi tömböt.
A végső cél a civil társadalom felrázása, arra rávenni az üzbégeket, hogy részt vegyenek a közéletben, szakítva a Közép-Ázsiára jellemző vezetőkultusszal. Ezt a munkát pedig épp egy erős vezető igyekszik nagyon hamar végrehajtani, akit 2016 után öt évvel, 2021-ben nyolcvanszázalékos aránnyal újraválasztottak az elnöki posztra.
Elemzők rámutatnak, a feladat nem könnyű és nem is lehet rövid távon megoldani, a teljes üzbég mentalitást kell átformálni a siker érdekében, ehhez pedig megfelelő regionális döntéshozókat kell kiválasztani és a XXI. századot elhozni Üzbegisztánba politikai-gondolkodási téren is. Az elnök láthatóan számít a most felnövekvő nemzedékre, akik a közeljövőben részt vehetnek az ország irányításában. A lakosság fele 25 év alatti fiatal, akiket termelő munkára akarnak serkenteni és megelőzni, hogy elvándoroljanak vagy éppenséggel radikális eszméket vegyenek fel. Az elnök az új alkotmányban az országot szekuláris államként határozta meg, amelynek ugyan lakói többségében muszlimok, de a törvények egyértelműen világiak.
