A vagon falán fel vannak tüntetve a megállók Aktobe és Almati között. Az utasok úgy fogják fel, mint az élet részét, hogy egész napokon át csak a rónát szelik át. Papucs, mackóalsó, vizespalack, fogkefe – beköltöznek a vonatra. Aki szerint tizenöt óra sok az Aktobe–Tyuretam közötti ezer kilométeres útra, mit szól ahhoz, aki két napot tölt a vonaton Aktobétól Almatiig, vagy az idős házaspárhoz, akik Simkentben, a déli határnál átszállnak egy másik vonatra, ők Üzbegisztánba tartanak orvoshoz. A vonaton tilos az alkohol, ezt be is tartják, ugyanakkor nagyjából kétóránként megáll a szerelvény egy húszperces pihenőre valamilyen nevenincs állomáson, ahol a helybéliek az utasoknak árusítanak mindenfélét, szaloncukrot, fűszereket, szárított halat. A kisbüfében külön sörhűtő volt, az összes létező külföldi márkával és a helyi Zsigulival együtt. Amely egy sörmárka, nem autó.
Tyuretam felé megsűrűsödik a forgalom az úton, a vonat azonban csak öt perc pihenőt engedélyez. A környék sivár, mint a Nyugalom tengere, a nagy kráter a Holdon. Az űrkikötőben már az utolsó simításokat végzik, hogy holnap este elinduljon a rakéta.
Borítókép: A sivatag Közép-Kazahsztánban (A szerző felvétele)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!