Nyikolaj Fjodorov 1829-ben született, munkássága hatással volt kortársaira, Dosztojevszkij egyértelműen olvasott tőle, Lev Tolsztoj a barátja volt, Vlagyimir Szolovjov filozófus rengeteget beszélgetett vele, Fjodorov mégse lett különösebben híres alkotó. Nem is regényeket írt, hanem filozofált, azt is lapokban, soha nem adott ki egyetlen könyvet sem. Azt tanította, hogy a Krisztus által elhozott feltámadásért meg kell dolgozni nekünk itt, a földön, vagyis azon túl. Úgy vélte, a technológiai fejlődést arra kell fordítani, hogy elszakadjunk a szülőbolygónkról, az űrben – a kozmoszban – pedig örök élet és szabad mozgás lesz a jutalmunk. Úgy tartotta, később eljön majd az idő, amikor a tudomány segítségével fel tudjuk támasztani a halottakat is. Ez volt szerinte az a nagy közös ügy, amely össze tudja kapcsolni az emberiséget, függetlenül nemzetiségtől vagy bőrszíntől. Hitt abban, hogy a természetet is lehet irányítani, híve volt a megújuló energiaforrásoknak, de tagadta, hogy az ember képes lehet harmóniában élni a természettel, ezt a városi ember kevés ismeretének hatásának tartotta.
Nagy támogatója volt a vallásnak, így filozófiáját is a kereszténységből vezette le, amely azt is jelentette, hogy a bolsevik hatalomátvétel után nem várhatott sok jót. 1903-ban halt meg, sírját a harmincas évek nagy ateista felbuzdulása során meggyalázták.
Sztálin a kozmizmust butaságnak tartotta és betiltotta, az így gondolkodók pedig börtönbe kerültek. Megjelent ugyanakkor halálát követően egy könyv, a Közös ügy filozófiája, amelyet Szergej Koroljov is olvasott. Koroljov élete és munkássága filmvászonra illik, röviden annyit érdemes tudni róla, hogy az első szovjet rakéta az ő tervei alapján készült el. Koroljovot azonban koholt vádak alapján – szakmai féltékenységből – feljelentették, s 1938-ban a Gulágra hurcolták, ahol hat évet töltött. Ebből néhány hónapot a legszörnyűbb helyen, a kolimai aranybányákban dolgozott, egész életére tönkretéve az egészségét. Az első rakétaterveket egy kutatóknak létrehozott könnyített Gulág-egységben, egy saraskában készítette. Később kiszabadulása után Koroljov lett a szovjet űrprogram vezető mérnöke, hozzá fűződik az összes mérföldkő, a Szputnyik–1 pályára állítása, Lajka kutya űrutazása, majd Gagarin útja is.