Nyikolaj Fjodorov 1829-ben született, munkássága hatással volt kortársaira, Dosztojevszkij egyértelműen olvasott tőle, Lev Tolsztoj a barátja volt, Vlagyimir Szolovjov filozófus rengeteget beszélgetett vele, Fjodorov mégse lett különösebben híres alkotó. Nem is regényeket írt, hanem filozofált, azt is lapokban, soha nem adott ki egyetlen könyvet sem. Azt tanította, hogy a Krisztus által elhozott feltámadásért meg kell dolgozni nekünk itt, a földön, vagyis azon túl. Úgy vélte, a technológiai fejlődést arra kell fordítani, hogy elszakadjunk a szülőbolygónkról, az űrben – a kozmoszban – pedig örök élet és szabad mozgás lesz a jutalmunk. Úgy tartotta, később eljön majd az idő, amikor a tudomány segítségével fel tudjuk támasztani a halottakat is. Ez volt szerinte az a nagy közös ügy, amely össze tudja kapcsolni az emberiséget, függetlenül nemzetiségtől vagy bőrszíntől. Hitt abban, hogy a természetet is lehet irányítani, híve volt a megújuló energiaforrásoknak, de tagadta, hogy az ember képes lehet harmóniában élni a természettel, ezt a városi ember kevés ismeretének hatásának tartotta.
Nagy támogatója volt a vallásnak, így filozófiáját is a kereszténységből vezette le, amely azt is jelentette, hogy a bolsevik hatalomátvétel után nem várhatott sok jót. 1903-ban halt meg, sírját a harmincas évek nagy ateista felbuzdulása során meggyalázták.
Sztálin a kozmizmust butaságnak tartotta és betiltotta, az így gondolkodók pedig börtönbe kerültek. Megjelent ugyanakkor halálát követően egy könyv, a Közös ügy filozófiája, amelyet Szergej Koroljov is olvasott. Koroljov élete és munkássága filmvászonra illik, röviden annyit érdemes tudni róla, hogy az első szovjet rakéta az ő tervei alapján készült el. Koroljovot azonban koholt vádak alapján – szakmai féltékenységből – feljelentették, s 1938-ban a Gulágra hurcolták, ahol hat évet töltött. Ebből néhány hónapot a legszörnyűbb helyen, a kolimai aranybányákban dolgozott, egész életére tönkretéve az egészségét. Az első rakétaterveket egy kutatóknak létrehozott könnyített Gulág-egységben, egy saraskában készítette. Később kiszabadulása után Koroljov lett a szovjet űrprogram vezető mérnöke, hozzá fűződik az összes mérföldkő, a Szputnyik–1 pályára állítása, Lajka kutya űrutazása, majd Gagarin útja is.
Meglepő módon Fjodorov élete összekapcsolódott egy másik korszakalkotó gondolkodóval, Konstantin Ciolkovszkijjal. A modern űrkutatás atyjaként tartott elméleti kutató dolgozta ki a rakétaelv matematikai alapját, híres egyenletét 1897. május 10-én írta le.
Ciolkovszkij ugyanabban az isten háta mögötti településen, Kalugán élt, mint Fjodorov, s ugyanúgy élete java részét egy faházban gondolkodva töltötte. Ciolkovszkij kutatásainak eredményeit csak halálát követően tudták használni. A második világháborút követően Wernher von Braun, a náci Németország vezető rakétamérnökének szállásán megtalálták Ciolkovszkij tanulmányait, amelyből feltehetően sokat merített azt követően is, hogy Amerikába költözött, és ott dolgozott az űrprogramon. Ciolkovszkij munkáit sokat forgatta az említett Szergej Koroljov és az űrprogram másik vezető mérnöke, Valentyin Glusko. Őt az NKVD szintén letartóztatta és a Gulágra küldte, Koroljov pedig később megtudta, hogy azzal kell együtt kidolgoznia az űrprogramot, akinek vallomása alapján őt Kolimára vitték. Koroljov ügyének újratárgyalását egyébként Andrej Tupoljev, a híres repülőgép-tervező, Koroljov mentora érte el, aki szintén megjárta a börtöntáborokat, az első lökhajtásos repülőgépét egy saraskában tervezte meg. Az épület ma is létezik, emléktábla jelzi, hogy itt dolgozott a terveken a korszakalkotó mérnök, csak az nem, hogy ezt egy kényszermunkatáborban csinálta.
Fjodorov eszméi megihlethették azokat, akik a szovjet űrprogramban dolgoztak, bár valódi bizonyítékok nincsenek és nem is igen lehetnek.
Fjodorov egyébként hivatalosan nem ezen a néven született. Ő ugyanis egy herceg törvénytelen gyermeke volt, így a keresztapja nevét viselte. A szóban forgó herceg pedig Pavel Ivanovics Gagarin volt. Nem tudjuk, hogy milyen kapcsolat lehet Jurij Gagarin és Nyikolaj Fjodorov Gagarin között, de ilyen véletlenek nem nagyon szoktak történni.
Borítókép: Szergej Koroljov, a szovjet űrprogram vezetője az űrhajósjelöltekkel (Fotó: Getty Images)
