Elemzés: Amerika idén kétszer annyi uránt vásárolt Oroszországtól, mint tavaly

Az Oeconomus Gazdaságkutató átfogó elemzése szerint az USA 2005 óta nem vásárolt annyi uránt Oroszországtól, mint az idei első fél évben. Cél a stratégiai készlet kialakítása?

Washington, 2022. február 24. Joe Biden amerikai elnök sajtótájékoztatót tart az ukrajnai helyzetrõl a washingtoni Fehér Házban 2022. február 24-én. Vlagyimir Putyin orosz elnök hajnalban katonai mûvelet végrehajtását rendelte el a Donyec-medencében, leszögezve, hogy Oroszország tervei között nem szerepel Ukrajna megszállása, ugyanakkor törekedni fog az ország demilitarizálására. Az orosz erõk mindazonáltal Ukrajna más térségeiben is támadtak katonai célpontokat, és támadást indítottak az oroszbarát szakadárok is az általuk ellenõrzött kelet-ukrajnai területeken. Az ukrán vezetés hadiállapotot vezetett be. A nyugati világ elítélte az orosz hadmûveletet, és súlyos szankciókat helyezett kilátásba Moszkva ellen. MTI/EPA/Michael Reynolds Fotó: Michael Reynolds

Mi állhat a megnövekedett igények hátterében?

2023 májusában az Egyesült Államokba irányuló orosz uránimportot tiltó törvényjavaslat új lendületet kapott azzal, hogy elfogadta az Egyesült Államok Képviselőházának energiaügyi bizottsága. Ugyanakkor a javaslat elfogadása még számos további lépésből áll. Mielőtt törvényerőre emelkedne, a törvénynek át kell mennie a kongresszus mindkét kamaráján, és Joe Biden elnöknek alá kell írnia. 

Ugyanakkor a törvényjavaslat olyan mentességeket tartalmaz, amelyek lehetővé teszik az alacsony dúsítású urán behozatalát Oroszországból, ha az amerikai energiaügyi miniszter megállapítja, hogy nincs alternatív forrás egy atomreaktor vagy egy amerikai atomenergia-vállalat üzemeltetésére, vagy ha a szállítmányok nemzeti érdeket szolgálnak.

Az Egyesült Államok honnan pótolhatja az orosz uránt?

Mielőtt az Egyesült Államok betiltja az orosz uránimportot, azt más forrásból szükséges pótolni. Az új-mexikói Urenco üzem az Egyesült Államok dúsított urán iránti igényének körülbelül egyharmadát biztosítja, és folyamatban van a termelés 15 százalékkal történő növelése. Ez egy transzatlanti projekt központi eleme, amelynek célja, hogy a teljes nyugati világot ellássa az atomenergia működtetéséhez szükséges alapanyaggal. A projekt a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére irányuló erőfeszítésekkel is összhangban van.

Jelenleg a teljes beszállítói lánc átalakítása felülvizsgálat alatt áll az USA-ban és Európában. Ezzel együtt is még legalább öt évbe telhet, amíg a Nyugat leválasztja magát a Roszatomról az Egyesült Államok korábbi energiaügyi miniszterhelyettese, a Centrus Energy Corp (amerikai vállalat, amely nukleáris fűtőanyagot szállít atomerőművekhez) jelenlegi vezérigazgatója szerint.

Kanada is fontos szereplő lehet a jövőben a nyugati világ atomreaktorainak ellátásában, és ebben a tekintetben az Egyesült Államok nagyban számít a szomszédos országra. (Kanada rendelkezik a világ harmadik legnagyobb uránkészletével, és a negyedik legnagyobb érctermelő.) Ugyanakkor az amerikai és európai uránimport és az orosz energiaforrás helyettesítését nehezíti az a tényező is, hogy a nigeri puccs éppen egy olyan országot érintett, amely a világ urániumkészletének öt százalékát adja.

Oroszország azonban nemcsak a korábbi partnereket látja el, hanem jövőbeli ügyélkörét is biztosítja azáltal, hogy újabb atomerőműveket épít többek között Kínában, Indiában, Egyiptomban, Törökországban és Bangladesben, amelyek évtizedek óta a Roszatom üzemanyag-szállítási szerződéseinek hatálya alá tartoznak.

Az Európai Unió és az orosz urán

Európa nyers uránimportjának közel húsz százaléka Oroszországból származik, miközben dúsított uránjának mintegy harminc százalékát Oroszországból szerzi be. Ugyanakkor az öreg kontinens nagyobb beépített termelési kapacitással rendelkezik, mint az Egyesült Államok, és képesnek kell lennie a gyors alkalmazkodásra. 

Míg az Oroszországból származó uránt viszonylag könnyen ki lehetne váltani máshonnan származó importtal, addig az orosz fűtőanyag-dúsító kapacitás alternatíváinak megtalálása évekbe telhet. Emellett az atomenergia ellátási láncainak átalakítása óriási tőkeigénnyel jár, ami mellett számos technológiai, szabályozói és biztonsági kérdés is megoldandó.

A Roszatom egyike azon kevés vállalatoknak a világon, amelyek elsajátították a teljes nukleáris üzemanyagciklust, azaz a dúsítást, az üzemanyag-előállítást és az újrafeldolgozást. A közép- és kelet-európai országok – a történelmi előzmények, az infrastruktúra és a földrajzi helyzetük miatt – különösen függenek az orosz üzemanyagtól. 

Összesen 18 orosz tervezésű atomreaktor van – Szlovákiában, Bulgáriában, Magyarországon, Csehországban és Finnországban –, amelyek jelenleg kizárólag orosz üzemanyaggal működnek és orosz technológiákra támaszkodnak. Emellett Oroszország a nyugat-európai ellátásnak is fontos szereplője, így például a Roszatom régóta együttműködik a francia EDF közműszolgáltatóval is. 

Az orosz nukleáris ágazat alternatíváinak hiánya akadályozta meg azt, hogy az európai uniós szankciós csomagok sorába bekerüljön az atomenergiára vonatkozó tiltás. Mindazonáltal a Roszatom amerikai riválisa, a Westinghouse, amely már szállít nukleáris üzemanyagot az orosz tervezésű ukrajnai reaktorokhoz, érdeklődését fejezte ki alternatív üzemanyag szállítása iránt.

Az orosz urán kiváltása összességében nagy nehézségekbe ütközhet, mivel egyszerűen nincs elég kapacitás a világ más részein ahhoz, hogy ezeket a kapcsolatokat gyorsan elvágják.

Borítókép: Joe Biden amerikai elnök sajtótájékoztatót tart az ukrajnai helyzetről a washingtoni Fehér Házban 2022. február 24-én. (fotó: MTI/EPA/Michael Reynolds)