A NATO-t a hírhedt ötödik cikkely teszi igazán hatékony katonai szövetséggé, hiszen bárkinek, aki meg akar támadni egy NATO-tagállamot, az összes tagállam haderejével kell szembenéznie – mutat rá Ivo Daalder, az Egyesült Államok korábbi NATO-nagykövete a Politico brüsszeli hírportálon publikált írásában.
Az igazi elrettentő erő a szövetség mögött az Egyesült Államok.
Ez viszont azzal a következménnyel járt, hogy a hidegháború vége óta eltelt évtizedekben egyes európai tagállamok elkényelmesedtek, és kezdték egyre kevésbé komolyan venni a saját védelmi készségek szükségességét.
Nemrég Jens Stoltenberg NATO-főtitkár komoly sikerként értékelte, hogy a szövetség tagjai idén összesített GDP-jük két százalékát fordítják védelmi kiadásokra, ha pedig országonként nézzük, 18 tagállamban éri el a ráfordítás mértéke az említett küszöböt.
Bár első pillantásra úgy tűnhet, mintha Amerika a hátán cipelné az európai szövetségeseket, azonban a két világháborúból az ország már megtanulta, hogy
jobb megakadályozni egy európai háborút, mint belekeveredni
– vonja le a következtetést Daalder.
De vajon a jelenlegi NATO a világháború elkerülésének vagy kirobbantásának az eszköze? A múlt heti brüsszeli NATO-ülésen elhangzottak inkább az utóbbi támasztják alá. Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter szerint a szövetségben erőteljesen kisebbségben van a békepárti álláspont. Ráadásul a megbeszélésen még olyan megjegyzés is elhangzott, miszerint
a cél nem a béke megtalálása, hanem a háború megnyerése.
Borítókép: Holland katonai konvoj indul egy németországi gyakorlótérre a Steadfast Defender-24 (Rendíthetetlen védelmező) kódnevű európai NATO-hadgyakorlaton a dél-hollandiai Oirschotban levő támaszpontról 2024. április 9-én (Fotó: MTI/EPA/ANP/Sem van der Wal)
