A Patrióták feladata megnyerni a jövők versenyét

„2026-ra az lesz a kérdés, hogy ki milyen jövőt ígér” – fogalmazott Orbán Viktor a 23. kötcsei pikniken tartott beszédében. A XXI. Század Intézet legújabb elemzésében nemzetközi szemszögből vizsgálta a miniszterelnök beszédét.

Orbán Viktor Forrás: Facebook

A XXI. Század Intézet legújabb elemzésében Orbán Viktor 23. kötcsei pikniken elhangzott beszédét helyezi nemzetközi kontextusba. Az ellentétes jövőképek versenye a megváltozott európai politikai térben is az előttünk álló időszak tétje. A Patrióták frakciójának megalakulása és működése e téren vízválasztó – írja elemzésében az intézet. 

Az európai jövőképek konfliktusa az új időszak tétje

Az európai integráció már hosszú évtizedek óta a föderalista forgatókönyv szerint zajlik. Az Európai Unió az egyenlő jogok, a gazdasági stabilitás és a béke közössége helyett egy tagállamait ideológiai alapon szankcionáló, külső érdekeket szolgáló, saját hatásköreit pedig a végletekig bővíteni kívánó intézményrendszerré vált. A föderalista jövőkép a „jó európaiakra” épít, akik feladják saját érdekeiket, akik bármire igent mondanak, akik hagyják, hogy helyettük döntsenek, vagy az unió „egységére” hivatkozva megkerüljék őket. Azokra, akik szó nélkül elnézik és eltűrik az uniós intézmények gyakran jogsértő működését, erőltetett hatáskörbővítését, akik elfogadják, hogy az Európai Unió egy birodalmi elitprojekt, ahol a lehető legtávolabb kell tartani az állampolgárokat a döntésektől.

A júniusi európai választásokon azonban a választópolgároknak lehetősége nyílt arra, hogy véleményt nyilvánítsanak a fejük felett meghozott uniós döntésekről. Az Európai Unió huszonhét tagállama közül húsz országban szuverenista vagy jobboldali párt nyert, amely kimondottan a változás ígéretével kampányolt. A választópolgárok akarata értelmében az eddigi egyoldalú európai megközelítés ideje lejárt, az európai emberek több őszinte vitát és pártatlan érdekegyeztetést szeretnének az Európai Unióban, hiszen a szuverén nemzetállamok önkéntes és komplex együttműködésének egyedülálló és egyetlen módja az egyes érdekek és álláspontok összehangolása.

Évtizedekkel ezelőtt még a konszenzuskeresésről szólt az uniós integráció, ehhez a felfogáshoz lenne szükséges visszatérni.

Európa kihívásai: háború, migráció és versenyképesség

„Európa három nagy kihívás előtt áll” – idézte az MTI Orbán Viktor miniszterelnököt, aki múlt hét pénteken Olaszországban, az idén 50. alkalommal megrendezett Cernobbiói Fórum előtt nyilatkozott olasz és nemzetközi újságíróknak. Közölte, hogy az első kihívás a béke kérdése, a második a versenyképességé. Utóbbi kapcsán a magyar uniós elnökség célja egy új uniós versenyképességi paktum létrehozása, mert enélkül nem lehetünk versenyképesek sem az Amerikai Egyesült Államokkal, sem Kínával, sem a Nyugattal, sem a Kelettel. A harmadik kihívás pedig a migráció kezelése. Orbán Viktor miniszterelnök elmondta, hogy az egy évvel ezelőtt „ránk kényszerített szabályozás” megbukott, új rendeletet kell alkotni. Új szabályozás nélkül ugyanis a migráció szét fogja bomlasztani az Európai Uniót, ezt pedig meg kell akadályozni.

A két tábor, a jelenlegi fő irányt képviselő kincstári erők, illetve a nemzetek érdekeit szem előtt tartó patrióták kétféle jövőképet kínálnak. Az Európai Unió külpolitikája a háborús helyzet fokozódásával, migrációs politikája az európai önazonosság elvesztésével, gazdaságpolitikája pedig hosszú távon az összeomlással fenyeget. A kincstári jövőkép előnye annak nagyfokú, évtizedes technikai kidolgozottsága, amelyhez képest a nemzeti szuverenitási alapú Európa-koncepció némileg elmaradt.

A patrióta politikai közösség feladata, hogy valódi alternatívát kínáljon és kialakítsa a föderalista eszmevilággal szembenálló szuverenista egységet.

Az EU nem lehet erős, ha nem erősek az együttműködést alkotó nemzetei

A kincstári, föderalista jövőkép kihívója, a patrióta program tehát nem az úgynevezett jó európaiakra, hanem a változást akarókra, a valódi szabadságharcosokra épít. Középpontjában az az alapelv áll, hogy az Európai Unió nem lehet erős, ha nem erősek az együttműködést alkotó egyes nemzetek. Évtizedes tapasztalataink azt mutatják, hogy aki szót emel az Európai Unió iránytévesztésével szemben és elutasítja Brüsszel túlkapásait, attól megvonják a forrásokat, megkérdőjelezik a médiaszabadságát, határvédelmét, igazgatási szerveződéseit, belső döntéshozatalát, külpolitikáját, családvédelmét, kétségbe vonják demokráciáját és alkotmányosságát, elvitatják az érdekeit. Éppen ezért az EU intézményeivel, azok működésével szembeni hozzáállás megváltoztatása, a jogállami elvek érvényesülésének elvárása, a demokrácia mellett érvelő felszólalások segíthetnek a patrióta európai uniós jövőképet érő támadások kivédésében. Veszély fenyegeti a demokráciát az Európai Unióban, mert hiába szavaztak az európai emberek a változásra, a korábbi brüsszeli vezetők az állampolgárok akarata ellenében akarják tovább kormányozni a közösséget. A választásokat követően a csúcsvezető pozíciók elosztásáról szóló nagykoalíciós hatalmi paktum a választások után összeomló európai liberálisok bevonásával, de a győztes szuverenitáspártiak kiszorítása mellett sérti a demokrácia elvét. Az Európai Parlamentben kialakult politikai arányok ellenére alkalmazott „cordon sanitaire” a patrióta felfogást vallók távol tartása érdekében a jogállamiság elvének durva megsértése.

Az Európai Parlament döntéshozó szervein számon kérhető, hogy szembemennek az uniós szerződések előírásaival.

A föderalista status quo nem tartható fenn

A választók akaratát és elvárásait nem lehet tartósan háttérbe szorítani sem nemzeti, sem pedig európai szinten. Elég itt Olaf Scholz német kancellár példáját említeni, aki a közelmúltban lezajlott terrorcselekmények, illetve a türingiai és szászországi választási eredmények fényében most ismét napirendre akarja tűzni a migráció kérdését az EU-ban, holott Németország még az áprilisban elfogadott paktum erőteljes támogatója volt. Májusban Dánia vezetésével 15 ország belügyminisztere írt levelet az Európai Bizottságnak, amelyben arra szólították fel az Ursula von der Leyen vezette testületet, hogy a következő ciklus során az illegálisan az EU területére lépő migránsokkal szemben hajtsák végre a Dublini Egyezményben foglalt kitoloncolási szabályokat, egyúttal az eljárást szervezzék ki az unió szomszédos országainak. A választási eredményekből kitűnik, hogy az állampolgárok negatívan látják az Európai Unió növekedési kilátásait, amelyet a geopolitikai konfliktusok, az ellátási láncok széttagoltsága, a nyersanyagárak és a változékony nemzetközi gazdasági környezet okozta bizonytalanságok alapvetően befolyásolnak. Európa és a tagországok versenyképességéhez kapcsolódó kérdések, mint az agrárium és a fékevesztett zöldideológia ütközése, az európai iparpolitika, a szabadkereskedelem vagy a piacvédelem mind a kincstári és a patrióta program központi konfliktusai közé tartoznak.

Ursula von der Leyen júliusban bemutatott elnöki programja érdemben nem tartalmaz új elképzelést az Európai Bizottság elkövetkező öt évre tervezett irányairól. Eközben az újraéledő illegális migrációval és az uniós költségvetéssel kapcsolatos ellentétek jól mutatják, hogy a korábbi status quo, amelyre a föderalista európai jövőkép épül, a továbbiakban nem tartható fenn. Az európai patrióták feladata pedig az, hogy szembeállítsák az állampolgárok érdekét, a nemzet erejét, a józan ész és a változtatás hatalmát a megmerevedett, életidegen, működésében a status quo védelmezésére korlátozódó, ám arra is alig képes kincstári felfogással.

A választók megkerülhetetlen elvárásokat támasztanak a nekik szánt jövővel kapcsolatban, amelyeknek az uniónak ideje lenne eleget tennie – olvasható az elemzésben.

Borítókép: Orbán Viktor (Forrás: Facebook)