Európa válságban van. Eltűnőben az életünk kereteit meghatározó keresztény civilizáció. Lejtmenetben az Európai Unió is. A kontinens globális gazdasági súlya az elmúlt három évtizedben jelentősen és folyamatosan csökkent. Az európai rend a szemünk láttára elpárolog – állandósult terrorveszély, foszladozó közbiztonság. Visszaszorult az európai érdekérvényesítési képesség a nemzetközi politikában is – bezárkózás és blokkosodás, a szomszédban háború. Mindez nehéz helyzetbe hozta az európai nemzeteket, ráadásképp az emberek mindennapi életkörülményei is megnehezültek. Amit az európai emberek érzékelnek: béke, rend és fejlődés helyett háború, migráció és stagnálás.
A helyzetet súlyosbítja, hogy a buborékban élő brüsszeli bürokrácia az elmúlt években számos hibás politikai döntést hozott. Európa egyre inkább belesodródik egy olyan háborúba, amin a kontinens semmit sem nyerhet, de könnyen mindent elveszíthet. Mégis napi tapasztalat, hogy a háború ügyében számukra semmi sem túl drága.
A brüsszeli bürokraták akarják ezt a háborút, sajátjuknak tekintik, és le akarják győzni Oroszországot. Az európai emberek pénzét folyamatosan Ukrajnába küldik, a szankciókkal lábon lőtték az európai cégeket, felhajtották az inflációt és megélhetési nehézségek közé lökték az európai polgárok millióit.
Adóemelésekkel rontották a kontinens versenyképességét, adok-kapokba keveredtek Európa legfontosabb kereskedelmi partnereivel. A zöldátállást félrenavigálták. Európa ma több kőszenet használ, és magasabbak az energiaárak, mint öt évvel ezelőtt. A kivéreztetés ellen napi szinten tiltakoznak az európai gazdák, és közben nyakló nélkül tódulnak be dömpingáron a kétes minőségű ukrán agrártermékek.
