Húsvét idején Vejkey Imre Rómában volt már a szent három napon, ahol több szertartáson vett részt, majd a húsvétvasárnapi szentmisén is. A KDNP
országgyűlési képviselője a Vatikán különleges helyszíneire is eljutott, és személyes tapasztalatok alapján idézte fel Ferenc pápa utolsó nyilvános megjelenését. A politikus a néhai egyházfő örökségéről, a pápaválasztás esélyeseiről és a katolikus egyház jövőjéről is beszélt.

Fotó: Kurucz Árpád
– Húsvétkor Rómában járt, amikor még senki nem sejtette, milyen különleges jelentőséget kap ez az út. Az utolsók egyike volt, aki még élőben láthatta Ferenc pápát. Milyen volt a húsvét Rómában?
– Rendkívül felemelő volt. A szent három napot is már ott éltük át a családommal. Nagycsütörtökön ott voltunk a Lateráni-bazilikánál, ahol oltárfosztás történt, továbbá ahol elhallgattak a harangok, az orgona és a csengők. Ahogyan mondani szokták, „a harangok Rómába mennek”. Húsvét vigíliájáig csend honolt. Ugyanakkor különleges élmény volt, hogy megnyíltak olyan templomok is, amelyeket máskor nem látogathat a nagyközönség. Be lehetett menni a fosztott oltárokhoz, az üres tabernákulumhoz, oltárszekrényhez, olyan helyekre, ahová laikusok máskor nem léphetnek. Csütörtök este templomról templomra jártunk, rózsafüzért imádkoztunk, majd nagypéntek este a kapott szentszéki meghívó alapján vettünk részt a Szent Péter-bazilikában bemutatott liturgián, J. D. Vance amerikai alelnökkel együtt, tőle pár méterre.
– Hogyan zajlott a húsvéti vigília?
– Szombat este kezdődött a feltámadási szertartás, ugyancsak a Szent Péter-bazilikában. Teljes sötétség borult a templomra, majd mindenki kezében egy-egy kis gyertya égett, amelyet a főtemplom előcsarnokában meggyújtott tűzről vettek. A láng így lassan végigvonult az egész templomon, és ahogy egyre több mécses égett, a sötétség világossággá vált. Az oltárnál ültem, a baldachin közelében, kilenc méterrel Szent Péter sírja fölött.
– Rómában gyakran keveredik a hit és a történelem. Volt olyan pillanat, amikor különösen erősen érezte ezt?
– Igen, például virágvasárnap le tudtam jutni a Vatikán alatti nekropoliszba, a holtak városába, ami egy ősi római temető, ami egy dombra épült, melynek neve már akkor Vatikán volt. A temetődomb alján volt egy cirkusz. Itt feszítették keresztre – fejjel lefelé – Szent Pétert, és ott lett sírba téve is. Döbbenetes élmény volt közelről látni a csontjait, amelyekből hiányzik a kézfej és a láb, mert nem vették le a keresztről, hanem karddal levágták. A holtak titkos városa egy 500 méter hosszú, egybefüggő kriptasor, ahol a pogány és keresztény sírok jól elkülöníthetők, urnák vagy koporsók formájában. A levegő is nehéz odalent – 15 perc után már érezni lehet –, de a szakrális élmény mindent felülír.