Cristian Panea, az Elis Pavaje igazgatója szerint azért voltak kénytelenek a vízgyűjtő kamrák oldalfalát az előírt 45 fok helyett függőlegesre építeni, mert az előírás betartása felére csökkentette volna a hasznos burkolatfelületet az amúgy is keskeny, egyetlen sávos hegyi úton. A lapnak nyilatkozó építész elismerte: azt nem vették figyelembe, hogy „a békák ugrálnak ugyan, de nem tudnak a vízből kiugrani” és a meredek falú lassító kamrák csapdákká válhatnak számukra.
A környék turizmusának fellendítése érdekében 73 millió eurós beruházással leaszfaltozott, a Déli-Kárpátokat átszelő Transzfogaras, illetve Transalpina út mintájára „Transapuseana” néven reklámozott, 78 kilométeres hegyi út problémás része az 5-ös és 37-es kilométerszelvény közötti szakaszon található, ahol két Natura 2000-es természetvédelmi területen halad keresztül. Az érintett térségben 58 lassító kamra található, közülük 26-nál kötelezték a hatóságok a kivitelezőt arra, hogy betonlejtőt építsen az út alatt átvezető csőhöz a vöröshasú és sárgahasú unkák számára, hogy az aknába esett kétéltűek legalább az út másik oldalán kiszabaduljanak.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!