Muszlim országgá válhat Franciaország

Könyvet írt a Franciaországot érintő kihívásokról a francia EP-képviselő. Franciaország muszlim országgá válhat – figyelmeztetett Marion Marechal.

Marion Marechal Fotó: Hans Lucas via AFP

Könyvben fogalmazta meg gondolatait a Franciaország előtt álló kihívásokról Marion Marechal francia európai parlamenti képviselő, Marine Le Pen unokahúga – számol be róla a Brussels Signal.

Marion Marechal a migráció veszélyeire hívta fel a figyelmet (Illusztráció, forrás: AFP)

Egy podcastban Marechal arról beszélt, hogy nagyapja (Marine Le Pen édesapja) „az 1980-as években előrelátó volt sok olyan témában, amelyek ma már konszenzusosak”.

Gondolok itt a bevándorlásra, az iszlamizációra, az Európai Unió eltérítő irányvonalaira, a boldog globalizáció mítoszára, valamint a szabadkereskedelem általános hatásaira

– sorolta.

Le Pennek lenni egyszerre megtiszteltetés és teher

– ismerte el, hozzátéve, hogy családja nevét sokan démonizálják.

Ez egy hozzáállás, amiben benne van a politikai korrektség elutasítása, az intellektuális konformizmus elutasítása, és „mindenekelőtt mindig Franciaország és a franciák érdekeit tartsuk szem előtt, mint prioritást”.

Marion Marechal számára Jean-Marie Le Pen nem csupán a politikai elköteleződés forrása volt, de nagyapa is – hangsúlyozta. Ő új fejezetet nyitott a francia politikában, és ha a nemzeti jobboldal hatalomra kerül, az „azért lesz, mert ő mindennek ellenére megnyitotta az utat”.

A hazafiságot a fasizmus egy formájával azonosították. Az, hogy szeressük a hazánkat, az, hogy büszkék legyünk arra, hogy franciák vagyunk, elítélendő és beismerhetetlen dologként lett démonizálva

– hívta fel a figyelmet.

A beszélgetés során a politikus elmondta véleményét a közelmúltban lezajlott francia helyhatósági választások tanulságairól is. Bírálta a Köztársaságiak (Les Républicains) pártot, amiért a választások második fordulójában elutasította a Nemzeti Tömörülés összefogási ajánlatát, ezért több nagyvárosban is a baloldal került hatalomra.

A leginkább aggasztó tanulság pedig az, hogy most már egy nagyon markáns etnikai-vallási szavazás kristályosodik ki és erősödik meg az urnáknál – emelte ki. A migráns közösségek számos francia területen elérték azt a kritikus küszöböt, amely lehetővé teszi számukra a választás megnyerését – tette hozzá.

Látjuk, hogy a nyilvánvalóan túlnyomórészt nem európai származású lakosság fizikailag ostromolja a városházákat, olyan szlogeneket skandál, mint »Mindannyian Gáza gyermekei vagyunk«, algériai vagy iráni zászlókat lengetnek, és főleg erőszakoskodnak, sértegetnek, kifütyülik a leköszönő polgármestereket, akik gyakran fehér, bal- vagy jobboldali polgármesterek, mintha végül is egyfajta gyarmati bosszút akarnának megjeleníteni, ami valódi, teljesen gátlástalan fehér- és franciaellenes rasszizmusban nyilvánul meg

– illusztrálta a helyzet komolyságát Marion Marechal.

A kialakuló kockázat valójában az, hogy vannak városok, amelyek elszakadnak, kulturális szinten

– figyelmeztetett a francia politikus.

Ezekben a városokban egyébként látható, hogy nyilvánvalóan nagyon erős az iszlamista befolyás is, hogy a kábítószer-kereskedelem nyilvánvalóan rendkívül fejlett, és hogy valójában ezek az ökoszisztémák egymást táplálják

– tette hozzá.

Ezeket a városokat törvényen kívüliként emlegetik, de ez nem így van, csupán olyan jogi övezetről van szó, ami már nem francia – mutatott rá.

És az a jog, ami ott érvényesül, a bandák joga, a kábítószer-kereskedők joga és a saría

– fogalmazott, hozzátéve, hogy az ilyen zónák szaporodni fognak, ha nem tesznek semmit.

Marion Marechal szerint ennek elkerüléséhez határozott politikára van szükség, például az iszlamista propaganda betiltására.

Szükség van egy szigorú kiutasítási politikára is az országban illegálisan tartózkodókkal szemben – szögezte le.

És így, miután már megoldottuk ezt a kérdést a tömeges beáramlás és az iszlamista felforgatás tekintetében, akkor foglalkozhatunk azzal a kérdéssel, hogy kik azok a személyek, akik ma francia földön tartózkodnak, de nem asszimilálódtak a francia kultúrába

– mondta el, hozzátéve, hogy nem csupán az állampolgárság megszerzését kell megnehezíteni, hanem annak elvesztését is meg kell könnyíteni, amennyiben valaki honosítással szerezte meg azt, és nem integrálódott a francia társadalomba.

Ehhez azonban példátlan politikai akaratra van szükség, így a probléma aligha fog egyik napról a másikra megoldódni – hangsúlyozta.

Ugyan nem lehet azt állítani, hogy az iszlám és az iszlamizmus egybeesne, de azt sem, hogy a kettőnek ne lenne köze egymáshoz – mutatott rá.

És éppen ezért láthatjuk végül az átmenetet az egyikből a másikba, néha rendkívül gyorsan

– tette hozzá.

Különösen nagy probléma, hogy nem csupán egyre többen vannak Franciaországban a muszlimok, de egyre radikálisabbak is, és „minél fiatalabbak, annál radikálisabbak”.

A muszlim fiatalok jelentős része szimpatizál az iszlamista irányzatokkal, sőt, azok dzsihádista változatával is

– emelte ki, hozzátéve, hogy „az iszlám radikalizálódása mégiscsak egy globális jelenség a világban”.

Emellett „amikor olyan fiatalokról van szó, akik többségében muszlim negyedekben nőnek fel, mert valójában egy túlnyomórészt nem európai származású népességhez kötődnek, akik maguk is muszlim országokból érkeztek, akkor Franciaországban ezekben a közösségekben a gyarmati bosszú légkörében élnek, tehát egy nagyon mély francia- és fehérgyűlölet uralkodik, amelyet egyébként a francia elit is táplált” – magyarázta.

Mert évekig, beleértve az állami iskolákat is, azt magyarázták ezeknek a fiatal generációknak, hogy végső soron Franciaország csak egy gyarmatosítók, rabszolgatartók és kollaboránsok gyűjtőhelye, és hogy Franciaországban nincs semmi, amit szeretni lehetne. És hogy végső soron a francia kultúrának nincs elsőbbsége, nincs elsődlegessége a letelepedő egyéb kultúrákkal szemben. Ez volt a híres multikulturális modell

– emlékeztetett.

Ehhez hozzá jön még a külföldi államok hatása, például a Franciaországgal „diplomáciai háborúban álló” Algériáé.

Mindez végül kulturális elszakadáshoz vezet, és ma Franciaországban egyre több olyan fiatal van, akik már identitáskifejezésként tekintenek az iszlámra

 – vonta le a következtetést.

Nem érzik magukat franciának, nem akarják franciának érezni magukat, és így az iszlám végül számukra az identitásuk hordozója lesz

– részletezte.

Gyakorlatilag erkölcsi újrafelfegyverzésre van szükség Franciaországban, azt kell elmagyarázni a franciáknak, hogy az országukban a francia kultúra kell hogy elsőbbséget élvezzen – hangsúlyozta Marechal.

Ha pedig az iskolások többsége muszlim vallású lesz, akkor már nem lehet remélni, hogy elsajátítják a francia szekularizmus eszméjét, az ugyanis a keresztény kultúra talaján áll, az iszlámban a szellemi és világi szféra szétválasztása nem létezik – hívta fel a figyelmet egy további problémára.

Tehát amikor muszlim kisebbségben élsz, be tudsz illeszkedni a domináns kultúrába, amelyet maguk a többségi emberek hordoznak. De ha olyan környéken élsz, ahol soha nem érintkezel azokkal, akik a történelmi kultúrát hordozzák, akkor nem tudsz asszimilálódni, mivel az asszimiláció azt jelenti, hogy valakihez vagy valamihez igazodsz

– foglalta össze Marion Marechal.

A feladat megoldása sürgős Franciaország számára,

mert ha továbbra is ezen az úton haladunk, a számok törvénye miatt holnapra Franciaország egy új muszlim ország lehet

– figyelmeztetett.

Borítókép: Marion Marechal (Fotó: Hans Lucas via AFP)