Kanada múltja és történelme szorosan összeforr a bevándorlással, nem meglepő tehát az az általánosan kialakult vélekedés, miszerint az észak-amerikai ország a világ egyik legbefogadóbb állama.
A Justin Trudeau vezette liberális kormányzat szomáliai származású bevándorlási miniszterének sokszor hangoztatott nézete szerint az ország a befogadott idegeneknek köszönhetően vált olyan erőssé és vibrálóvá, amilyennek napjainkban az egész világ ismeri és szereti.
Ezt a gondolatmenetet pedig a számok is tükrözik: Ottawa az idén mintegy 341 ezer letelepedési engedélyt tervez kiosztani annak a migrációs politikának a keretében, amely szerint az ország három év alatt, 2021-ig mintegy egymillió bevándorlóval akarja növelni 37,5 milliós népességét.
A hercegi pár számára szinte lehetetlen a civil élet
Fotó: Reuters
A kiemelkedően magas életszínvonaláról ismert Kanada színes bevándorlási hátterű lakosait azonban semmi sem bosszantja jobban, mint azok az emberek, akik megpróbálják kikerülni a hosszas bevándorlási procedúrát, írta publicisztikájában a The Globe and Mail kanadai portál szerzője annak kapcsán, hogy II. Erzsébet brit királynő rábólintott: Harry herceg és felesége, Meghan Markle új életet kezdhet Kanada és az Egyesült Királyság között ingázva.
A hercegi pár és nyolc hónapos fiuk, Archie Kanadába költözésének jogi részletei ráadásul egyáltalán nem ismertek a nyilvánosság előtt, a helyzet pedig korántsem egyértelmű. Az ország rendkívül összetett bevándorlási szabályait jól ismerő szakemberek azonban abban egyetértenek: II. Erzsébet brit uralkodó egyenesági leszármazottjaként Harrynek alkotmányosan semmilyen különleges státusa nincs Kanadában, tekintve az 1982-es, a brit parlament által hozott törvényt, amely megszüntette az észak-amerikai ország minden, addig érvényben lévő törvényhozási függőségét az Egyesült Királyságtól.
Noha a királynő továbbra is az alkotmányos monarchia feje, azaz Kanada – és az egykori Brit Birodalomhoz tartozó többi domínium – államfője, örökösei semmilyen különleges bánásmódra nem jogosultak. Az észak-amerikai ország ráadásul – Ausztráliával és Új-Zélanddal ellentétben – nem ismeri el a brit trónöröklési rendet, azaz a brit korona alá tartozó nemzetközösségi országok közül egyedül Kanadában nincs egyértelmű jogi helyzete az ő királyi fensége titulusról egyébként is lemondó házaspárnak.
A jogászok szerint ez röviden annyit jelent: Harrynek és Meghannek át kell mennie a szokásos bevándorlási eljárásokon. A szakemberek szerint a pár akkor járna jobban, ha Meghan nyújtana be letelepedési kérelmet, míg Harry kísérő-eltartottként venne részt a folyamatban: a 38 éves egykori színésznő helyzetét könnyíti, hogy korábban már egy sorozat szereplőjeként vállalt munkát Kanadában, ráadásul Harryvel szemben főiskolai végzettséggel is rendelkezik.
Amennyiben Harry lenne a fő kérvényező, a helyzet bonyolultabb lenne, a Green and Spiegel bevándorlási ügyvédi iroda számításai szerint pedig a herceg egyáltalán nem számít versenyképes jelentkezőnek.
A kanadai bevándorlási eljárás fő elve ugyanis az, hogy az országba érkező bevándorlók és menekültek többségét maga az állam, illetve a tartományok választják ki, legtöbbször végzettségük vagy munkatapasztalatuk szerint, így általában ők az átlagos kanadaiaknál jóval iskolázottabbak.
A bevándorlási, menekültügyi és állampolgársági hivatal nyilatkozata szerint egyébként turistaként legfeljebb hat hónapig tartózkodhatnak az országban megszakítás nélkül, azonban ha a pár ennél hosszabb távra tervez, akkor célszerű minél hamarabb kérvényezniük a letelepedési engedélyt.
Francia nyelvismerettel a pár szert tehetne némi pluszpontra, a szabályok értelmében azonban angol nyelvből is mindenképp vizsgázniuk kellene, függetlenül attól, hogy az az anyanyelvük vagy sem.
