Kinyílik majd Pandóra szelencéje

Hamarosan saját jövőjéről indít konzultációt az Európai Unió, amelynek során a magyarok is elmondhatják, milyen Európát szeretnének. Trócsányi László volt igazságügyi miniszter szerint az előttünk álló egyéves vitában Pandóra szelencéje nyílik ki, és nyilvánvalóvá válnak a különböző Európa-víziók. – Sokan úgy gondolják, hogy az uniós válságsorozat megelőzhető lett volna, ha föderáció lenne Európában. A másik oldalon azok a gondolkodók találhatók, beleértve a magyar kormányt is, akik úgy vélik, hogy az unió a tagállamok akaratából jött létre, ők maradnak a szerződések urai. A következő időszakban mindenki nyilvánvalóvá teheti, hogy melyik oldalhoz tartozik – véli a jelenleg európai parlamenti képviselő, aki lapunknak adott interjút a témában.

– Hivatalosan is megkezdődött az Európa jövőjéről szóló konferenciasorozat szervezése. Milyen törésvonalakra számít a válaszutakról szóló vitában?

– Öt évvel a brexitnépszavazás után az Európai Unió vezetői úgy döntöttek, hogy május 9-én megkezdődhet az Európa jövőjéről szóló vitasorozat. Fontos a brit kilépésre visszavezetni a történéseket, hiszen az EU vezetői azt észlelték, hogy az európai közvélemény nincs teljes bizalommal az uniós intézmények iránt. Úgy vélik, hogy a konferenciasorozattal elsősorban a fiatalokat lehet megszólítani, ám lényegében minden európai uniós polgár véleményére kíváncsiak. Azt gondolom, hogy az előttünk álló egyéves vitában Pandóra szelencéje kinyílik majd, és nyilvánvalóvá válnak a különböző Európa-víziók. Nemcsak a polgárok, a tudományos és a civil szféra pozicionálhatja magát, hanem a különböző pártcsaládokban lévő nemzeti delegációk is tisztázhatják, hogy tulajdonképpen mit is várnak az Európai Uniótól. Jelenleg hatalmas a mozgás az európai közéletben, a konferencia pedig egy kitűnő lehetőség arra, hogy mindezt felgyorsítsa. Emellett a célkitűzések is rendkívül magasztosak, hiszen a digitalizáció, a munkahelyteremtés, a demográfia és a fia­talság helyzete mindenki számára hívószavak. Természetesen Magyarországon sincs ez másképp, a Fidesz európai parlamenti delegációja aktív szerepet kíván vállalni a vitában. A választóinknak ugyanis el kell mondanunk, hogy milyen kérdések vannak az asztalon Brüsszelben, s azokra milyen lehetséges válaszok adhatók.

– Brüsszelben szeretik az előre legyártott forgatókönyveket. Fennáll annak a veszélye, hogy már most tudni, milyen végkövetkeztetésre jut az EU-ról szóló konzultáció?

– Nagyon bízom benne, hogy még nem tudhatjuk az eredményt, és valódi viták fognak megindulni. Magyarország nem olyan konferenciában érdekelt, amelynek a végkövetkeztetése előre le van írva, s amelynek során kiválasztott személyek mondják el, milyen Európát akarunk. A pluralitást igenis biztosítani kell. Emiatt ad okot némi aggodalomra, hogy az Európai Parlamentben például nem minden képviselőcsoport rendelkezik azonos súllyal. A konferenciasorozat irányító testületében a föderációpárti képviselőcsoportok, az Európai Néppárt, a szociáldemokraták és a liberálisok frakciója jut irányító szerephez, az ettől eltérő nézetű frakciók csak megfigyelő státust kapnak. A Fidesz európai parlamenti képviselői persze részt vehetnek a vitában, de ahogy mondtam, a vélemények pluralitása szempontjából aggasztó az egyenjogúság hiánya.

– A legutóbbi, úgynevezett Alkotmányozó Konvent idején ön Magyarország brüsszeli nagykövete volt. Mennyire látványos a különbség az akkori és a mostani közhangulatban?

– A kétezres évek eleje a lelkesedés és az eufória időszaka volt, elsősorban a tízes bővítés miatt. Az európai egyesülés következtében mindenki optimizmussal tekintett az Alkotmányozó Konventre is, amelytől Európa-szerte valódi eredményt vártak. Amikor a konvent eredményeként megszületett uniós alkotmányszerződést a franciák és a hollandok népszavazás útján elutasították, felszínre kerültek a problémák. 2008-ban aztán jött a görög válság, amit hosszabb távon a migrációs válság, majd Nagy-Britannia uniós távozása követett. A közelmúltban a koronavírus-járvány teremtett teljesen új helyzetet Európában, láthatók az uniós építkezés árnyoldalai. Sokan úgy gondolják, hogy az említett válságsorozat megelőzhető lett volna, ha föderáció lenne Európában. Míg a baloldali és a szuverenitást érintő kérdésekben rendszerint a baloldallal együtt szavazó néppárti fősodor egy föderális uniót szorgalmaz, a másik oldalon azok a gondolkodók találhatók, beleértve a magyar kormányt is, akik úgy vélik, hogy az Európai Unió a tagállamok akaratából jött létre, ők maradnak a szerződések urai. Ma ez a két teljesen eltérő nézet áll egymással szemben. Ahogy említettem, a következő, rendkívül izgalmas időszakban mindenki nyilvánvalóvá teheti, hogy melyik oldalhoz tartozik. Jelentős szempont továbbá, hogy a konferencia a francia EU-elnökség alatt fejeződik be 2022-ben, így fontos lehet, hogy Párizs miképp pozicionálja majd magát. A vitasorozat végkövetkeztetéseinek Emmanuel Macron köztársasági elnök újraválasztásában is szerepük lehet.

– Magyarországon az Igazságügyi Minisztérium már szervezett az Európa jövőjéről szóló konferenciasorozatot felvezető eseményeket, ezeken ön is részt vett.

– Magyarországon folytatni fogjuk a konferenciák szervezését, és megszólítjuk a polgárokat. Egy vitasorozat akkor értékes, ha valóban mindenki elmondja a véleményét. Feltehetőleg a nemzeti parlamentben is lesz vita, valamint a kormánynak is lesz álláspontja az ügyben. Az Európai Parlament alkotmányügyi szakbizottságában egyébként elkészítettem egy munkadokumentumot, amely a nemzeti parlamenteknek a konferenciasorozatban való szerepvállalását hangsúlyozta. Ők állnak ugyanis a legközelebb a választópolgárokhoz, ők a népszuverenitás letéteményesei. A nemzeti parlamentek ratifikálták az uniós szerződéseket, tehát megkerülhetetlenek. Emellett azt is el tudom képzelni, hogy nemzeti konzultáció induljon, a magyarok már több alkalommal mondtak így véleményt uniós kérdésekben. A kormány sosem ijedt meg attól, hogy kérdezzen a polgároktól, e téren élen járunk Európában. Egy további lehetőség, hogy az Európai Bizottság is megfogalmaz kérdéseket. Itt azonban óvatosságra intenék, hiszen ugyanaz a kérdés nem biztos, hogy ugyanolyan jelentőséggel bír az egyik országban, mint a másikban. Ha központosított módszert alkalmaznak mind a huszonhét tagállamban, az eredmények sem lesznek megbízhatók.

– Egy friss uniós felmérés szerint a magyarok az EU középmezőnyében vannak a vitában való részvételi hajlandóságot illetően. Mi ennek az oka?

– Valóban a középmezőnyben végeztünk, de megelőztük például Franciaországot vagy a jelenlegi EU-elnökséget adó Portugáliát. A polgárok valószínűleg úgy vélik, hogy nincs ráhatásuk az európai döntéshozatalra, az EU-intézmények működését a járványkezelés és a migráció menedzselése során negatívan élték meg. A járvány kezdetén például jól látható volt, hogy a nemzeti szint jobban működött, az EU nem jelezte előre, hogy a tagállamok mire készüljenek. Az oltás megszervezése kapcsán szintén látványos, hogy inkább a tagországok járnak elöl, nem az uniós intézmények. Mindazonáltal azt gondolom, hogy Magyarországon is kezdjük el a vitát, a polgárok nyilvánítsák ki, hogy milyen Európát akarnak. Hangsúlyozom, ez egy hatalmas lehetőség, mert alapvető fontosságú kérdésekről van szó. Többek között a járványkezelés, a migráció, a demográfia, a digitalizáció és a környezetvédelem ügyé­ben határozhatjuk meg a nemzetközi pozíciónkat.