
– Mivel foglalkozik azóta, hogy már két éve nem tagja az Európai Parlamentnek?
– Egyelőre felhagytam a politikával. Bécsben élek, geopolitikai elemzéseket végzek, tanulmányokat írok. Figyelemmel kísérem a francia és az európai politikát, köztük a magyart is, rendkívül elismerve az önök országának a függetlenségi törekvéseit. Nagy hatással volt rám Orbán Viktor személyisége, amikor látogatást tett az EP-ben, kifejezetten erősen érvényesül a nemzetközi színpadon.
– Hogyan látja a Nyugat és Oroszország kapcsolatát? Vannak, akik új hidegháborús hangulatról beszélnek, ugyanakkor folynak az amerikai és az orosz elnök tervezett találkozójának az előkészületei is.
– A Szovjetunió bukásakor azt remélhettük, és magam is azt hittem, hogy megnyílt a lehetőség a jó viszonyra. Aztán kiderült, hogy ez stratégiai, sőt civilizációs nehézségekbe ütközik. Az amerikaiakkal az a probléma, hogy nem képesek elfogadni bizonyos országok szuverenitását. Ahogy George W. Bush elnök mondta: vagy velünk vagytok, vagy ellenünk! Oroszországnak viszont nem tetszik, hogy a NATO közelít a határaihoz, ahogyan a Szovjetunió összeomlását követő amerikai külpolitika sem. Látni kell: annak dacára, hogy Európában egyesek az orosz nyomulást látják a Krímben és a Kelet-Ukrajnában történtek miatt, maguk az oroszok ostrom és nyomás alatt tartva érzik magukat, azt látva, hogy az amerikaiak a NATO-hoz közelítik a posztszovjet országokat. Azt remélem, valósággá válik, hogy az amerikaiak feladják az Északi Áramlat 2-re vonatkozó szankciókat, mert ez a gázvezeték Európának is az érdekében áll, viszont eddig az ukrán érdekeknek volt a foglya. A világnak mindenképpen az a jobb, ha az Egyesült Államok és Oroszország párbeszédben áll egymással, a szankcióknak pedig bealkonyul.





















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!