Az üstököst a 2MASX J10500165-0152029 jelű spirális galaxis közelében észlelték. A Földtől mintegy 325 millió kilométerre volt, amikor a felvételt készítették róla november 16-án.
A Hubble-űrteleszkóptól kapott adatok segítségével az eddigi legpontosabban határozható meg a 2I/Boriszov magjának – az üstökös legfontosabb részének – a mérete – mondta David Jewitt, a a Kaliforniai Egyetem Los Angeles-i intézményének (UCLA) professzora, aki elemezte és értelmezte az új felvétel adatait.
A projektben részt vettek a Hawaii Egyetem, a németországi Max Planck Naprendszerkutató Intézet, a baltimore-i Űrteleszkóp Kutatóintézet és a Johns Hopkins Egyetem tudósai is.
A szakértők meglepetten tapasztalták, hogy az üstökös magja mindössze fél kilométer átmérőjű, ami a korábbi becslések tizenötöde.
„Ez nagyon fontos információ, mivel méretének ismerete segít meghatározni a Naprendszerben és a Tejútrendszerben lévő többi, hasonló objektum számát és tömegét. A 2I/Boriszov az első ismert csillagközi üstökös, és szeretnénk megtudni, hány van még odakint” – mondta Jewitt.
Az üstökös lélegzetelállító, 177 ezer kilométer per órás sebességgel száguld, így ez az egyik leggyorsabb kométa, melyet valaha láttak. Általában az ilyen objektumok fele ilyen gyorsak.
Az üstököst augusztus 30-án fedezte fel Gennagyij Boriszov amatőr csillagász a Bahcsiszerájban lévő Krím-félszigeti Asztrofizikai Obszervatóriumban. Jewitt közlése szerint az égitest valahonnan a galaxisból érkezett, eredetének pontos helye ismeretlen.
A jövő év közepére az üstökös elhalad a Jupiter mellett a csillagközi űrbe tartó útján. Ott fog sodródni a következő évmilliárdokban – mondta a szakértő.
Az üstökösök jeges égitestek, amelyekről úgy vélik, hogy a bolygórendszerek külső részében formálódó bolygók által hátrahagyott töredékek.
