Urmas Reinsalu: A NATO-nak nincs alternatívája

Oroszország fenyegetést jelent a békére és a biztonságra: egy olyan atomhatalomról beszélünk, amely egy évtized leforgása alatt két szomszédjára is fegyverrel támadt. A kiszámíthatlanság óriási terét látjuk a Kreml politikájában – mondta a Magyar Nemzetnek adott interjúban Urmas Reinsalu. A Budapesten hétfőn tárgyaló észt külügyminiszter szerint az atlanti szövetség egyedi közösség, nem praktikus és nem is reális a katonai képességeknek az EU-n belüli megduplázása. Reinsalu köszönetet mondott hazánknak a balti légtérvédelmi misszióért.

Fotó: Havran Zoltán

– Most fejeződtek be a tárgyalásai magyar hivatali kollégájával, Szijjártó Péterrel. Miről volt szó és miben állapodtak meg?

– Számos kérdést érintettünk. Először is köszönetet mondtam Magyarországnak, amiért bátor, kiváló katonákat küldött a NATO – Észtország mellett Lettországot és Litvániát érintő – balti légtérvédelmi missziójába, és 2022-től ismét e misszió egyik erejét adja majd. Magyarország támogatta azokat az erőfeszítéseinket is, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának nem állandó tagjai lehessünk; ezt a szerepet a jövő évtől kezdve be is töltjük. Szó esett a NATO soron következő, decemberi, londoni csúcstalálkozójáról, valamint többek között a kétoldalú üzleti és kulturális kapcsolatok fejlesztéséről is. Megerősítettük: Észtország és Magyarország hasonló, következetesen konzervatív állásponton van a migráció kérdésében.

– Egész Kelet-Közép-Európában mostanában ünnepeljük a rendszerváltozások 30. évfordulóját. Mi ma a jelentősége a nyugati értékközösséghez való tartozásunknak, a transzatlanti köteléknek?

– Nemzeteink bátorsága – Magyarországé, a balti népeké, Németországé és másoké – tette lehetővé, hogy a falak leomoljanak. A transzatlanti közösség elkötelezettségének voltak köszönhetők annak a keretei, hogy a legtöbb esetben ez békésen történhetett meg. Ha a mai globális bizonytalanságokat, biztonsági kihívásokat szemügyre vesszük, akkor azt látjuk: egy demográfiailag és gazdaságilag is egyre inkább összeszűkülő világban élünk. Ez azzal jár: csak közösen tudunk megfelelni a kihívásoknak. Ha meg akarjuk tartani az életmódunkat, az értékeinket, békében folytatott életünket a jövő nemzedékek számára is, akkor ennek nincs alternatívája.

– Mindez azt is jelenti-e egyben ön szerint, hogy magának a NATO-nak sincs alternatívája? A francia elnök, Emmanuel Macron ugyanis egy minapi, nagy vihart keltett nyilatkozatában agyhalottnak nevezte az atlanti szövetséget Törökország meglehetősen öntörvényű szíriai beavatkozása nyomán.

– Nincs alternatívája a NATO-nak. Ha megnézzük a katonai képességeket, akkor azt látjuk, nincs olyan nagy euró­pai ország, amely az elkövetkező időben a szövetség keretein kívül függetlenedhetne. Ez magától értetődő – az volt a hidegháború időszakában is, de mára sem veszített a jelentőségéből. Nem praktikus és nem is reális a katonai képességeknek az Európai Unión belüli megduplázása. Tehetünk többet Európán belül is a képességek növeléséért, így értékeljük Magyarország elkötelezettségét, miszerint 2024-re a NATO-vállalásunk szerint a bruttó hazai termék (GDP) két százalékára növeli a védelmi kiadásait. De mindezzel együtt a szövetség egyedi mind az értékközösségét, mind pedig a katonai képességeit tekintve.

Fotó: Havran Zoltán

– Észtország azon kevés tagállam közé tartozik, amely teljesíti a kétszázalékos vállalást. Nem véletlenül: a szomszédjukban lévő Oroszország – a világ második katonai hatalma – meglehetősen robusztus külpolitikát folytat. Közvetlen fenyegetésnek tekintik-e ezt?

– Ha az a kérdése, hogy Oroszország fenyegetést jelent-e a békére és a biztonságra, akkor a válasz az, hogy igen. Feltétlenül. Egy olyan atomhatalomról beszélünk, amely egy évtized leforgása alatt két szomszédjára (Grúziára és Ukrajnára – a szerk.) is fegyverrel támadt. Oroszország megsértette az ENSZ Alapokmányát, és a kiszámíthatatlanság óriási tárházát látjuk a Kreml politikájában.

– Még a hidegháború idején sem fordult elő soha, hogy Moszkva egy ­NATO-tagállamra támadt volna. Elképzelhetőnek tartja-e mégis ezt, mondjuk, a balti államok vagy Lengyelország rovására?

– Ez nem elképzelés kérdése, hanem nagyon is gyakorlati katonai tervezésről van szó. Ennek lehetőségét látjuk a nagyszabású hadgyakorlataikban, amelyek során vannak annyira politikailag inkorrektek, hogy nem szégyenlősek a célnak kiszemelt országok megnevezésében vagy a hibrid hadviselésükben.

– Észtország lakosságának egynegyede orosz nemzetiségű. Milyen szerepet tölt be ez a népcsoport ebben a stratégiai játszmában?

– Nemcsak nálunk, de más országokban is azt látjuk, Moszkva próbálja magához kötni az orosz ajkú kisebbséget a Russzkij mir (Orosz világ) koncepciója mentén, az orosz nyelvű média befolyásával. Tisztában vagyunk ezekkel az erőfeszítésekkel, a múltban voltak provokációs kísérletek is, de mi az Észt Köztársaság lojális polgárainak tekintjük az orosz ajkúakat. Azt is figyelembe kell venni, hogy ha az észtországi orosz ajkúak a határon túlra tekintenek, akkor azt látják, az emberek ott nem élnek olyan életszínvonalon, mint nálunk.

Szijjártó: Nő a migrációs nyomás

– Magyarország és Észtország közösen lép fel, hogy a migrációs folyamatokat a nemzetközi közösség nem ösztönözni, hanem megállítani akarja – mondta tegnap Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter, miután észt kollégájával, Urmas Reinsaluval egyeztetett. Mint a magyar tárcavezető kifejtette, egyetértenek, hogy az ENSZ globális migrációs csomagja veszélyes dokumentum, és azt nem tekintik kötelezőnek, mert a migráció kérdése a nemzeti szuverenitás kategóriájába esik. Ugyancsak egybeesnek az álláspontok a határok megvédésének jelentőségéről. – Mi akarjuk eldönteni, kit engedünk be és kikkel akarunk együtt élni – tette hozzá Szijjártó, aki szerint a migrációs nyomás nő a Nyugat-Balkánon, és télen a migrációs útvonalak áttevődnek a szárazföldre. (MTI)