Tündérország és lakói télen, nyáron

Ha valakinek kételyei volnának arról, hogy Székelyföld Európa legszebb és leg­izgalmasabb tartományai közé tartozik, azt két fotóalbum győzheti meg véglegesen.

Sántha Attila – a székely szótárak szerzője – találón írja le előszavában, mit is láthatunk az albumban: „Vad, pompázatos, színeváltó, cseppet sem melankolikus táj ez, ahová az ember nem elvonulni megy, hanem azért, hogy együtt legyen a természettel, másokkal és magával. Igen, jó dolog, ha az ember néha együtt van magával. És Istennel, legyen Ő akár haragos vagy éppen jókedvében. Indulatok, érzések forronganak, s lassan rájövünk, miért csak a langyosakat köpi ki a Fennvaló.”

Bár ismerünk tőle lélegzetelállító tájfotókat, Ádám Gyula ebbe az albumba azokból nem válogatott be. Szinte kizárólag arcokat és a székely népi élet jeleneteit örökíti meg. Legelőször is a félelmetes jelző jutott eszembe erről a gyűjteményről. Csodálatosak, kegyetlenek, szívfájdítók ezek a fotók, és sokkolják azt, aki a könyvet átlapozza. Míg Fodor István bemutatja Tündérországot, Ádám Gyula annak lakóit mutatja be.

És bizony Tündérországban nehéz az élet, látszik ez szinte minden arcon, minden ráncban, látszik a sáron, az omladozó falakon, szúette tárgyakon. A szegénységen és a szerénységen. De lett légyen gyermek vagy halálra váró öregember, nincs egy arc a könyvben, amelyből ne sugározna a méltóság és annak tudata, hogy a ránk mért sorsot és történelmet viselni kell, a ránk mért életet élni kell. Senkin nem látszik, hogy el akarna menni onnan.

„Ádám Gyula önnön népének – egy fegyelmezett és híresen szorgalmas, ugyanakkor szenvedélyességéből adódóan féktelen és szeszélyes katonanépnek – közelmúltját és jelenét örökíti meg, mondjuk így: az ezredforduló évtizedeit. De ebben a kortárs időben ott a történelem, hiszen számos képet akár a 18–19. században is lencsevégre kaphatott volna egy időutazó fotográfus. Ott van a »ki tudja, merre, merre visz a végzet«. És minden egyes fotográfiában ott van Isten, ott van az a konok hit, ami a székelyeket nehéz történelmükön átsegítette. Szívszorongató gyűjtemény ez a csodálatos album, aligha akad olyan magyar ember, aki száraz szemmel végig tudná lapozni” – fogalmaz az album hátlapján lévő ajánló.

Mindkét albumra érvényes ez a kijelentés. Lehet, hogy láttunk elszórva csodálatos és döbbenetes képeket Székelyföldről és a székelyekről, de ilyen mennyiségben és töménységben, ilyen expresszionista módon egybeszerkesztve egészen bizonyos, hogy nem.