Ünnepelt kortársak, erős alakítások

Emlékezetes előadások sorakoznak az idei Pécsi Országos Színházi Találkozó versenyszekciójában, több, a mustra eddigi történetében nem látott társulattal. A fesztivál első harmadának tanulsága szerint a kortárs darabokat — Tasnádi István: Kartonpapa, Székely Csaba: 10 — nagy érdeklődés övezi, a színészi alakítások közül pedig Tóth Ildikó és ifj. Vidnyánszky Attila játékát emlegetik a legjobbak között.

A Tasnádi István tollából született Kartonpapa (Vörösmarty Színház, Székesfehérvár) mélyen fájó és felszabadító erővel ható dráma Fotó: MTI/Bodnár Boglárka

Mint minden év, az idei is tartogatott meglepetéseket a Pécsi Országos Színházi Találkozón (POSZT): a József Attila Színház emberemlékezet óta nem szerepelt a mustrán, idén Telihay Péter Karenina, Anna című rendezésének beválasztása nyitott új fejezetet a színház életében. Új szereplő a Pinceszínház és a Váci Dunakanyar Színház is, s nagy várakozás előzi meg a Szabadkai Népszínház Mi történt Baby Jeane-nel? című előadását.

Idén is Lévai Balázs vezeti a szakmai beszélgetéseket, hagyományosan a szerző vagy az átiratot jegyző alkotó, a színészek és a rendező jelenléte mellett, telt házas nézői fogadtatással.

Komoly visszhangja van a Radnóti Színház 10 című előadásának, nemcsak Székely Csaba megrázó drámája okán, de aki nem ismerte eddig Sebestyén Aba rendező nevét, az szuggesztív rendezését látva bizonyosan megjegyzi majd.

A fesztiváljárók nagyon szeretik a székesfehérváriak Kartonpapa című darabját. A szintén kortárs szerző, Tasnádi István tollából született mű mélyen fájó és felszabadító erővel ható dráma. A darab öt színészének kiváló alakításáról, kiemelten Tóth Ildikó játékáról beszélnek, a színésznőnek – akit nagyon régen láttunk utoljára a POSZT-on – kisebb rajongótábora alakult Pécsen a Kartonpapa után. A történet szerint a megözvegyült Éva (Tóth Ildikó) kartonból vágja ki a férjét, hogy így tartsa életben. A pécsi szakmai beszélgetésen döbbent rá a szerző, hogy az abszurd helyzet létezik: ugyanis itt mesélt el egy kísértetiesen hasonló valós helyzetet az egyik néző.

– Sokáig azt hittem, hogy kitaláltam valamit, aminél abszurdabb ötlet nincs. Tévedtem – állapította meg a szerző. Hargitai Iván rendező szerint az emberiség története arról szól, hogy képzelt személyek kellenek, amelyekhez viszonyítjuk a létezésünket. A Kartonpapa ennek a szimbóluma.

– Közben egy nagyon élénk színekben játszó, mai világot fest, ahol minden tökéletesnek hat, miközben a Titanic fedélzetén vagyunk és zenélünk – tette hozzá a rendező.

Az első napokon Nagy András Anna Karenina-adaptációja került terítékre, a szerző véleménye szerint az innováció kontra tradíció aktuális dilemmája szólal meg Tolsztoj örök érvényű művéből. Átiratában az állomás azért is kapott központi szerepet, mert az 1870- es években a pályaudvar volt a haladás szimbóluma. Az író a szakmai beszélgetésen úgy fogalmazott: Tolsztoj nagyregényét reménytelen vállalkozás hűen színpadra vinni.

– Három rokonszenves emberrel találkozunk, mindhárom szerelmes a maga módján, de a szenvedélyes érzelmek elmennek egymás mellett. Anna esetében a szerelem vallás, számára nincs morál, csak a szenvedély létezik. Szokták mondani, hogy vannak nők, akik egy életre megtermékenyítik a férfit: Anna teremti meg Vronszkijból a férfiideált mindazzal, amit belelát ebbe az emberbe – fejtette ki az író.

A Tasnádi István tollából született Kartonpapa (Vörösmarty Színház, Székesfehérvár) mélyen fájó és felszabadító erővel ható dráma
Fotó: MTI/Bodnár Boglárka

Alekszej Kareninnak kétféle ábrázolása ismert: az egyik elhagyott férjnek, vesztesnek látja a figuráját, a másik pedig a karót nyelt személyt láttatja általa. Telihay rendezése egy nagyon fontos momentumra is rámutat: Karenin és Vronszkij karaktere lényegében ugyanaz. A vitát vezető Dér András szavaival élve „elhisszük, hogy nagyon klassz pasi volt mindkettő fiatalon. Vélhetően Tolsztoj látta ezt az összecsengést, azért is adta mindkettőnek az Alekszej nevet.”

Az elemzés után derült ki, hogy az előadás búcsújáték volt. Kisebb vitát szült a hallgatóságban, hogy miért nem tudnak közönséget behívni egy ilyen magas színvonalú darabra, amit gazdasági okokból nem fog tovább játszani a teátrum.

A Kartonpapát is beleértve az apokaliptikus vízió, a káosz, a végítélet vagy a vezéralak mint igazodási pont felmutatása a mustra több darabjának is visszatérő motívuma. A sepsiszentgyörgyiek Egy zabigyerek kék háttér előtt történetet mesél és a Vígszínház A diktátor című darabjának is lényegi elemei.

Chaplin 1940-es filmjét Eszenyi Enikő rendezésében láthattuk. A némafilm sztárja ebben a mozgóképben szólalt meg először. Az előadással nem szimpatizálók közül akad, aki az eredeti verzió színpadi mását látja viszont a színpadon, és az újító szándékot kéri számon a rendezőtől. Eszenyi Enikő szavai szerint a darab jogdíjas, és a leszármazottak engedélye nélkül nem változtathatott a történeten. Elmondta: gyerekkora óta benne él Chaplin, de eddig senkinek nem jutott eszébe színpadra vinni itthon. Ifjabb Vidnyánszky Attila néhol akrobatikus mutatványokat idéző játékát és a figura megteremtését osztatlan siker övezte.

Tegnap estig nyolc darabon vagyunk túl, a stúdióban párnajegyek kiosztásával, mindenféle trükkel végül befértek az érdeklődők, de a szervezőknek érdemes lenne elgondolkodniuk azon, hogy a jövőben visszatérjenek a versenydarabok kétszeri színreviteléhez.