Magasra repíti a hallgatót a Flight Mode első lemeze

Fifi­kás, a legszélesebb publikumnak és ínyenceknek is való, többször hallgatható lemez ez, a zenei gyökerek elnyúlnak egészen New Orleansig.

Merész és hiteles indulás a zalaegerszegi Flight Mode-é. A kizárólag saját dalokkal koncertező együttes első lemezét, az Independance-t szerzői kiadásban, online jelentette meg. Ám attól még, hogy a magát tavalyi alakulásakor jobb híján funk-popként definiáló, de valójában a dzsessztől a rockon át az elektróig számtalan zsánerből építkező együttes mögött nem áll komoly kiadó, szponzor, és kiadványukat egyelőre nem vehetjük kézbe, „csak” letöltve hallgathatjuk, biztosíthatok mindenkit: nemzetközi szinten is versenyképes anyagról van szó.

Fifi­kás, a legszélesebb publikumnak és ínyenceknek is való, többször hallgatható lemez ez, a zenei gyökerek elnyúlnak egészen New Orleansig (utoljára a szintén ottani irányzatokat összegző Jambalaya lemezét hallottam ennyire hibátlanul összetettnek), a hajtások és rügyek pedig mindenféle szintetizátoros-effektezős szellemeskedésig és vadulásig.

Nem véletlenül írtam versenyképességet: itthon a Jazzyn vagy bármelyik rádión, amiben legalább annyi becsület van, hogy nem zajt, hanem zenét próbál sugározni, körülbelül azok a zsánerek mennek, amelyekkel a Flight Mode is operál: poprock, jazzrock, funk, soul, acid jazz. Nagy részük igényes, simára gyalult hangzású bevásárlózene – körülbelül az amerikai autózós filmzenék unalomig ismert hangulatai. A Flight Mode magasan kiemelkedik a maga kategóriájából. Meg az egész, zeneiparnak nevezett szörnyűségből.

A zenekar munkamódszere sem ipari, hanem műhelyszerű: Monostori János billentyűs dalvázlataihoz Molnár Viktória énekesnő teszi hozzá a dallamot és a magyar vagy angol szöveget (de például a klipet is kapott Fekete eső szerzeményt szövegíróként is Monostori jegyzi), majd a próbák során Kontra László és Salamon Attila gitárosok, Radics Igor dobos és Gyulai Ádám basszusgitáros is hozzáteszik szépen a magukét. Érdemes megjegyezni a nevüket, érett, profi társaság, többen közülük színházi zenészként, alkalmazott művészként dolgoznak.

Ez a lemez hallgatóbarát. És nem attól, hogy primitív, bár természetesen semmilyen előképzettség nem szükséges az élvezetéhez. Hanem attól, hogy itt hat autonóm művészember minden erőlködés nélküli örömzenéjéről van szó.

A címadó Independance fokozatosan kibomló monumentális utazás, könnyű kis lépegetéssel indít, amolyan teszünk a világra funkys flegmaságban, aztán az első refrén húzása elkap, és hagyjuk, hogy belesodorjon a sokadik refrén utáni space effektes, csillagnézős űrutazásba, majd jön a végtelenített refrén a vissza-visszakacsintó űrhangok magasabbjaival és a fináléban claptonos nagyvonalúsággal odadíszítgető gitárral. Grandiózus funky-űrrock, fesztiválszínpadról is elutaztatna pár tízezer embert.

Az albumzáró Veled máskor ennek az űrutazásnak a sötétebb, misztikusabb, dark elektrósabb rétegeit tárja föl. Itt már semmi nincs a funkys lazaságból, ez komor és hideg szépség. Néha nem tudom eldönteni, hol végződnek a dob képletei és egyenletei és hol kezdődik a szintetizátor. A finálé itt is egy hullócsillag-csóvaszerű gitárszóló. Sajnos épp olyan gyorsan tova is tűnik. Drága zenészek, ne szerénykedjünk, több van ebben a dalban, mint három perc tíz másodperc! Persze rádióba pont jó lesz, de remélem, koncerten (és koncertfelvételen) kapunk majd belőle kétszer ekkora repülést is.

De nincs miért panaszkodni, hisz itt van az első harmadban helyet kapó, majdnem öt és fél perces Deserve gyönyörű, lírai, középtempós elszállása. A refrén itt is nagy hangsúlyokkal nyílik ki a finoman lüktető verzéből, aztán a harmadik percnél az egyik, (jól) ritkán alkalmazott alaptrükköt hozzák: elkezdik lekeverni az egészet egy kis basszuszongora csöndeskedéssel, majd a semmiből visszajön az ének, és minden föl a fináléig.

Tizenhárom meggyőző dal és egy zenekar, amire büszkék lehetünk. Egyedül a magyar dalszövegeken lehetne még csiszolni. Ez a zene nem a sorvégi összecsengésektől lesz jobb vagy rosszabb, de itt hallhatóan minden részletre ügyelnek, tessék hát erre is.

Flight Mode: Independance. Szerzői kiadás, Zalaegerszeg, 2019.