Sokan anyanyelvként valamely nyelvjárásban tanultunk meg magyarul beszélni, majd felnőttkorunkra szinte észrevétlenül koptak ki az ë-k, az å-k, az í-ző, ö-ző alakok a beszédünkből. Ez akkor tudatosult bennem, amikor sok évvel ezelőtt egy egyetemi cimborámmal látogattam haza a szülőfalumba, és ő rácsodálkozott arra, hogy a nagyapámmal nyelvjárásban beszélek. Nekem addig talán fel sem tűnt, hogy máskor nem ezeket a szavakat használom, vagy hogy otthon magától értetődően váltok vissza a gyerekkori anyanyelvre.

Az öt legjobb Gerard Butler-film – Az operaház fantomja + videó
Romantika, dráma és örök dallamok – egy klasszikus újragondolva.