Újabban, a világjárvány beköszöntével, mivel az időm megsokasodott, elkezdtem szűrni az agyam. Mert hát nem helyénvaló, hogy annyi minden lerakódjon szegénykében.
Évtizedek óta olyan rapiditással éltem, hogy maximum csak arra volt időm, hogy ha történt velem valami, gyorsan bepakoltam az élményt agyam egy fiókjába s hamar lezártam, mert tovább kellett rohanni.
Na, már nem is gondoltam, hogy életem során eljön az az idő, mikor szépen leülök a szőnyegre, vagy a fűbe a kertemben és kinyitom fiókjaimat, előszedem élményeimet, gondolataimat, s mint a Barcelona tengerpartján talált kavicsokat, kerámia darabkákat, elkezdem nézegetni őket, s mint valami ősleleteket próbálom megfejteni, hogy melyik darabka melyik történetből is származik.
A népjóléti szakemberek nem is szóltak az elmúlt időszakokban, hogy ne rohangáljunk összevissza, és néha álljunk le, mert felültünk a leggyorsabb vonatra, amely villámsebességgel visz életünk végének partjára, s ha csak pakolgatjuk agyacskánk fiókocskáiba az adatokat, nem lesz idő és nem lesz, ki feldolgozza azokat.
Nos, a szakemberek nem szóltak, viszont Istenke belefújt a kürtjébe s azt mondta: – Bolondos buta emberek álljatok meg! Építettem nektek csodálatos díszletet, s ti semmit nem vesztek észre? Minden madarat arra teremtettem, hogy csodálatos énekével elkápráztasson titeket, s ti nem halljátok meg őket? Hajnali négytől csak nektek koncerteznek.
– Emberek találjatok időt, hogy egymásra nézhessetek! Azért adtam a leglátóbb látószerveket nektek, hogy lássatok. A legszebb szemeket az embernek adtam. Igézni is tud, sőt elvarázsolni is egy gyönyörű emberi tekintet. Nem is beszélve az öregek szeméről! Oh, milyen csodálatos eszenciája a földi létnek egy igaz módon élt ember tekintete. Ennél ragyogóbb ékkő nincs a világon. Benne sűrűsödik a tapasztalat, a tudás, és a megélt szeretet minden summája. És a kisgyermek szeme! Hát az olyan, mint Isten kíváncsisága, olyan, mint amilyen a legdicsőbb angyalok nézése lehet, olyan, mint maga a legtökéletesebb fény, amit semmiféle tudományos eljárással előállítani nem lehet. Csak isten nyilatkozhat meg így emberben. S ti emberek nem veszitek észre ezeket a tökéletességeket, a saját kincseiteket, inkább fiókoztok, spájzoltok, abban a reményben, hogy majd egyszer lesz időtök, talán életetek végén, s mint a kínai turista, élmény helyett fotókat néztek.
