– Emberek kacagni is kellene! Mert ezt a csodálatos, ősi emberi igényt nem érdemes fiókba zárni. Megromlik. Süssetek húst a szabadban, mint az ősemberek, s meséljetek, mint Homérosz, vagy nagyapáink a fonóban. Meséljetek nagyokat s kacagjatok, hogy remegjen belé a levegő az 5G helyett, s az ég is.
Menjetek a temetőbe! Kérjétek azokat, akik a fiókoknak éltek, hogy segítsenek nektek! Ne legyetek ti is fiók emberek!
A nagyszüleim még bátorították gyermekeiket, hogy közösségi élményként elsirassanak minden halottat.
Édesanyám mesélte, hogy fiatal lányként a barátnőivel a falu összes halottját megsiratták. Olyan jólesően tudtak sírni, minden fájdalmukat belepréselve az adott helyzetbe. Megsirattak mindent: a halottat, a halottakat, az élőket és a megszületőket. A világfájdalom minden temetéskor előtört és megtisztultak tőle a falu asszonyai.
Emberek! A szép szemek, a sírás és a kacagás, mint isteni adomány után még beszélnék a járásotokról is. Vegyétek észre, hogy van kezetek és lábatok, amit még ügyesen tudtok használni. Ennek örüljetek, de nagyon! Ami nincs, csak az hiányzik. Sokszor csak akkor értékeljük dolgainkat, ha már nincs. Ne várjuk meg ezt a buta helyzetet. Legyünk már intelligensebbek. Csak azzal tudunk élni amink, van.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!