Negyvenöt éve tiltották el a Bergendy-együttest a színpadokról

A Kádár-rendszer könnyűzenei politikájában mindig is jelentős szerepet játszott a letiltások széles tárháza. Volt, amikor csak „elfelejtették” megadni a működési engedélyt, volt, amikor nem tették rá a nemkívánatos együttest a megyei tanácsoknak kiküldött kulturális minisztériumi körlevélen szereplő ajánlott zenekarok listájára, és volt, amikor konkrétan eltiltottak zenészeket vagy menedzsereket a színpadtól. Ez utóbbiból szemezgetünk, és megnézzük, 1975 nyarán mi is történt ez ügyben a Bergendy-együttes háza táján.

Felvétel közben a zenekar a Magyar Televízióban 1976-ban Fotó: Fortepan/Rádió és Televízió Újság

Felvétel közben a zenekar a Magyar Televízióban 1976-ban
Fotó: Fortepan/Rádió és Televízió Újság

Ennek alátámasztására hozta a tárca a csanádpalotai Kelemen László Művelődési Ház, a környei művelődési ház, a mezőkovácsházi és orosházi járási hivatal és a szentesi városi tanács művelődésügyi osztályának igazolásait. A menedzseltek között szerepelt Máté Péter és Ambrus Kyri, akik vallomásaikkal szintén megerősítették a fenti tényeket. Szikora egyébként visszaesőnek számított, mert az 5714/1971 számú művelődésügyi minisztériumi iratra hivatkozva a tárca szakembere megemlítette, hogy már kapott ilyen jellegű tevékenységéért eltiltást. Ezek után kevésbé érthető, hogy miért kapott az eredeti, egyéves eltiltás helyett enyhített időtartamú, nyolc hónapos moratóriumot.

Elszabadulnak az indulatok

Keszler 1975. június 9-i, a Kulturális Minisztériumnak tett jelentése szerint a három Bergendy-taggal együtt a zenekart is le kellett tiltani. A levélben Keszler Pál részletesen leírta ennek okait Barna Andrásnénak, a tárca zenei főosztályvezetőjének. A muzsikusok rendbontásáról még a kecskeméti tanácselnök-helyettes is értesítette az ORI-t, ezenkívül a Kertészeti Egyetem élt panasszal, a kőszegi, az ajkai és a győri esetekről pedig az ORI alkalmazottja számolt be Keszlernek. Megemlítette, hogy a Kertészeti Egyetem klubjában egy órán keresztül vitatkoztak a rendező szerv ügyintézőivel az együttes tagjai gázsijuk 25 százalékos megvonásáról, ugyanis egyikük késett.

Ezzel együtt a rendezőknek igazat adott Keszler, mert szerinte a zenekar kimerítette a vonatkozó minisztériumi utasítás késésre és az előadás zavartalan lebonyolítását gátló magatartásra vonatkozó passzusait. A vádak között szerepelt továbbá, hogy Bergendy Péter a főrendező zakóját ragadta meg felindultságában, míg Demjén a bőr irattartóját vágta a főrendező helyetteséhez, miközben több tanú szerint megengedhetetlen hangnemet használtak.

A kecskeméti koncertjük problémája pedig a hivatalként működő ORI-apparátus szőrszálhasogatására és a szocialista erkölcs védelmére világít rá, ugyanis Bergendy István két szám közötti összekötőszövegének kíséretét kritizálta: „[…] Bergendy István – túllépve a műsorközlő feladatát – a Kinek van papírja? szám egyszerű bemondása helyett színpadi játékba kezdett, és mozdulataival olyan értelmet adott a műsorszám címének, amely a rendezőszervet és a közönség egyes tagjait megbotránkoztatta.”

Az ORI-apparátusnak még az is gondot jelentett, hogy Bergendy néhány pillanatra elhagyta a színpadot. További vádak: Ajkán Demjén hiányos öltözetben (farmernadrág, nyitott mellény) jelent meg a büfében, hangoskodtak a koncertek után a többi városban, a győri koncert után pedig szidalmazták a buszsofőrt, mert lassan hajtott, és nem ott tette ki őket, ahol szerették volna. Az eltiltás ellen tizenöt napon belül fellebbezhettek, de ehhez Barnáné a következőket írta kézzel a házi feljegyzésre 1975 júniu­sában beosztottjának: „Amennyiben fellebbeznek, nagyon hasznosnak tartanám, ha behívná őket és megmondaná a mi véleményünket is az ilyen tűrhetetlen, ostoba magatartásról. Úgy vélem, túlságosan jó dolguk van!”