A tárcaíró a 2021-es esztendő első hírei között olvasta, hogy hagyományteremtő céllal, idén első alkalommal választotta meg az MTVA felkérésére az anyanyelvi kultúra ápolására létrehozott Montágh Testület az év szavát, amely az „egymás” lett. A tárcaíró jó döntésnek tartja a múlt év szavának megválasztását, és nemcsak azért, mert „az egymás szavunk a 14. század óta része a nyelvünknek, már a Jókai-kódexben is szerepelt. Két határozatlan névmás, az egyik és a másik tövének összekapcsolódásából jött létre.” Arról már nem is beszélve, hogy tavaly mindenki segítette „egymást”. Viszont a tárcaírót megihlette az ötlet, és megkérdezte a környezetében élőket, ők mit választanának meg a 2021-es év szavának.
Mi az, ami jó lenne, ha jellemezné azt az évet, amelyik éppen csak elkezdődött?
A tárcaíró zeneszerző barátja az „őszinteség”-et választotta, mert egyrészt a barátságnak ez az egyik legfontosabb tartópillére, másrészt egyértelműen jobb lenne a világ, ha több lenne benne az őszinteség. Aztán némi csönd után hozzátette, hogy ez azért egy kicsit naiv gondolat, mert az egész korunk, a fogyasztói társadalom úgy, ahogy van, egy óriási hazugságra épül, vagyis arra, hogy az anyagi javak, a tárgyak birtoklása boldogabbá tesz.
A tárcaírónak erről az jutott az eszébe, miközben zenész barátjával kortyolgatták az újévi kávét, hogy sunyi egy korban élünk. Mert senki sem mondja meg, miért kellene milliónyi (leginkább más vallású) bevándorlót befogadnia Európának. Mármint senki sem mondja meg őszintén. Pedig ez a napnál is világosabb.
Fotó: 123RF
Ők lehetnének az olcsó munkaerő. Mert egyrészt munkaerőhiány van Európa jelentős részében, másrészt az európai országok polgárai érdekképviseleteik vagy éppen nemzeti konzervatív kormányuk révén mára tisztességes bért harcoltak ki maguknak. Az olcsó munkaerő azt a célt is szolgálja, hogy ezeket a béreket letörje. Elvegye. Nem olyan bonyolult ármány ez, csak szerfölött unalmas. Mert mindig erről van szó. Ahogy egy kicsit nagyobb a jólét, azonnal el akarják venni a világot irányító urak az emberek zsebében felhalmozódó többletet.
Aztán az újévi kávé kortyolgatása közben arról is gondolkodott a tárcaíró zenész barátjával, hogy jó lenne, ha őszintén szembe lehetne nézni a vírushelyzettel. Milyen szektorokat gazdagított a világban, de nagyon, milyen szektorokat szegényített el? Kik a győztesek és kik a vesztesek? Ez már csak azért is izgalmas kérdés, mert a győztes szektorok némileg segíthetnék a veszteseket. Például a digitális világ, amely abszolút győztesként jött ki a vírushelyzet okozta otthonlétből, segíthetné az idegenforgalmat, amely leginkább vesztese volt a bezártságnak.
Milyen érdekes fölvetés: a virtuális világ segíthetné a valódi világot.
