A hóvirág győzelem a halál felett

A tárcaíró amikor nemrég megtudta a pontos okát, nem nagyon lepődött meg, hogy az emberi kapzsiság miatt lett védett növény a hóvirág.

A tárcaírót mélyen megérinti, ha hóvirágot lát. Persze kevésszer lát hóvirágot, de vannak olyan kiemelt, angyali pillanatok (leginkább a tél vége felé), amikor egy barátja fotót küld a kertjében virágzó hóvirágról vagy amikor ő maga is megpillant néhányat az út mentén. A tárcaírót a hóvirág törékenysége ragadja meg, és az a küzdelem, ahogy legyűrve a fagyott földet, fütyülve a hóesésre, kivirágzik. A hóvirágnak fontos feladata van: a közelgő tavasz ünneplése. A hóvirág nem más, mint győzelem a halál felett. Épp ezért jöhetett divatba, hogy nőnapra, ha az ember igazán lelki kapcsolatban állt egy nővel, akkor hóvirágot adott. A tárcaíró is látja magát lelki szemeivel, ahogy nőnap alkalmából valamelyik fővárosi aluljáróban még évekkel ezelőtt virágot vásárol egy öreg nénitől. A hóvirágot annak idején valahogy mindig öreg néniktől vásárolta a tárcaíró.

Aztán ez a lehetőség egyik pillanatról a másikra eltűnt. Nem lehetett már hóvirágot kapni, sem nőnap idején, sem máskor. Mindenki arról beszélt, hogy védett növény lett, aki hóvirágot akar látni, az menjen arborétumba, erdőbe vagy nézzen körül saját környezetében. Ám senki se tudta a tárcaíró ismerősei közül, hogy a hóvirág miért lett védett növény. Senki nem beszélt a tárcaírónak arról, mekkora veszélyben volt ez a kis, törékeny növény, amely minden évben ünnepli szerény jelenlétével az újjászületést, a tavaszt, a halál feletti győzelmet.

A tárcaíró amikor nemrég megtudta a pontos okát, nem nagyon lepődött meg, hogy az emberi kapzsiság miatt lett védett növény a hóvirág. Természetesen nem az erdőben kiránduló turisták okozták a bajt, akik egy-egy csokor hóvirággal tértek haza, hanem az, hogy a hagymáját ipari módszerekkel kezdték begyűjteni. A hóvirág hagymáját tonnaszámra szállították Hollandiába, a virágtőzsdére, főleg akkor, amikor közeledett a nőnap, hogy aztán onnan visszakerüljön a hazai értékesítőkhöz. Amikor mindezt a tárcaíró megértette, utánaolvasott, hogyan működik ez a virágtőzsde. Először is azzal szembesült, hogy Hollandia virágnagyhatalom. Már a XVI. században meghatározó szerepe volt, és ezt a mai napig megtartotta. A világ legnagyobb virágtőzsdéje a hollandiai Aalsmeerben van, ahol két műszakban ezernyolcszáz ember dolgozik. Naponta 21 millió szál virág cserél itt gazdát reggel 6 és 10 óra között, az éves forgalom négymil­liárd euró. Az árlejtős licitálás során mindenki a kijelzőt figyeli, amelynek a neve: virágóra. Az árlejtés módszerén azt értik, hogy a növényeket a legmagasabb áron kiáltják ki, majd az ár csökkenni kezd. Mivel korlátozott a mennyiség, arra kell figyelnie a vevőnek, hogy ne vigyék el a megfelelően alacsonyra csökkent árú virágot az orra elől. Érdekes, hogy a termesztők érdekében, ha az ár tíz százalék alá esik, a licit véget ér, az el nem adott virágokat pedig megsemmisítik. A hóvirág védettsége okán került ki ebből a rendszerből, amelyet amúgy sem a vadon élő, hanem az eladási célra termesztett virágok értékesítésére találtak ki. Az élet hírnöke így megúszta a pokoli tortúrát és azt a veszélyt, hogy örökre eltűnik a Föld színéről.