Amitől férfi lesz a férfi

Annak a generációnak, amely kamaszként élte meg a rendszerváltást, volt egy titkos kedvence, egy régi, porosnak tűnő western, amelyet negyvenháromszor megnézett, amelynek kívülről fújta a párbeszédeit, amelyet bármikor be tudott rakni a videólejátszóba, bár azt is tudta, minél többször nézi a videókazettát, annál karcosabb lesz a film, de akkor ez nem volt fontos. Harminc év távlatából egy kicsit más szemüvegen keresztül idézzük meg a hatvan évvel ezelőtt készült amerikai westernt, az 1960-ban mozikba került alkotást, John Sturges A hét mesterlövész című remekművét.

Forrás: Örökmozgó

– Dalt írok erről a kalapról meg rólatok. Faluhelyen minden nagyobb eseményről dalt szokás írni. Évekig dalolják – mondja a legfiatalabb, legszenvedélyesebb és legszemtelenebb pisztolyforgató, Chico (Horst Buchholz), aki persze nemcsak meghódítja a helyi legszebb leányzót ösztönös férfienergiáival, hanem még vele is marad a film végén, háta mögött hagyva a férfias kalandok sorát, és ezzel mintegy le is zárva a filmtörténet egy legendás korszakát, az amerikai western műfaji filmek sorát, amelyet az olasz követ hamarosan, az úgynevezett spagettiwestern, amely ezerszer kegyetlenebb, brutálisabb és szomorúbb lesz majd, mint az elődje, az amerikai.

– Gondolod, érdemes. Csak tudni kell elsütni a pisztolyt. Nem éppen nagy tett – reagál rá a hét mesterlövész vezetője, Chris (kamasz fiúk legendás példaképe, a kopasz, fekete inges (Yul Brynner), aki nemcsak okosan és temérdek jó megérzéssel verbuválta a zsoldos cowboyok csapatát egy falu banditáktól való megvédésére, hanem arra is figyel, hogy még véletlenül se csináljanak társai, főleg a legfiatalabb, a Chico névre hallgató olyan butaságot, ami az életébe kerülhet.

– Otthonod, feleséged, srácod nincs. Kilátásod semmi. Kihagytam valamit? – kérdezi Vin (Steve McQueen), aki a főszereplő, Chris szemtelenebb énje. Csak annyi a különbség közöttük, hogy Vin nagyon ügyel arra, hogy még véletlenül se tartsák jófiúnak, vagy másként: mindent megtesz, hogy megtartsa a rosszfiúság látszatát.

– Igen, hely, amihez ragaszkodsz, nincs; ember, aki féltene, nincs; aki útjából kitérnél, nincs – Vin szavaira Chris reagálhat csak így.

– Sértés, amit lenyelnél, nincs; ellenséged nincs – vág a szavukba Lee (Robert Vaughn).

Európai kultúrkörünk legfontosabb értékeiről szól A hét mesterlövész. Mindenekfölött a becsületről és tisztességről, arról, hogyha már semmi nem marad az embernek, ezt a kettőt nem adhatja semmi pénzért, ezek az elvek többet érnek az ember életénél is. Ezt azért kell hangsúlyozni kicsit iskolás módon még egy filmkritikában is, mert mára nem így gondolkodik az európai férfiemberek többsége, akik puhányok lettek és tunyák. Aztán a barátságról is szól ez a film, leginkább arról a férfibarátságról, amelyet nem mondogatnak a férfiak, de megvédik egymást még önmaguktól is, ahogy a legfiatalabb, Chico névre hallgatót megvédi önmagától a kis csapat vezére, Chris, amikor Chico eszét éppen legyőzte az alkohol. A gyengébbek, a nők, a gyerekek védelméről is szól A hét mesterlövész, és európai kultúrkörünk legkisebb egységének, a családoknak, a földműves családoknak a szükséges, mindenáron való megvédéséről. No meg persze a munka becsületéről. A filmben ez a leghangsúlyosabb. Nem is akárki, a Bernardót alakító Charles Bronson mondja a filmben három érte rajongó fiúgyermeknek, amikor gyávának titulálják földműves apjukat, mert nem akarnak (nem nagyon tudnak) fegyvert fogni az őket folyamatosan kiraboló banditákra.

– Meg ne halljam még egyszer, hogy ilyet mondasz az apádról, mert nem gyáva. Azt hiszed, az a bátor, aki fegyvert visel? Az apád sokkal bátrabb, mert ő a felelősséget viseli. Érted, meg a testvéreidért, meg az anyádért. Olyan az ő felelősségük, mint egy hatalmas, mázsás szikla. És belegörbül a hátuk annyira, hogy csak a sírban lesz egyenes. És senki se kényszeríti rá őket. Azért csinálják, mert szeretnek titeket. Bennem soha nem volt meg ez a bátorság. Nap mint nap dolgozni, mint egy állat, és azt se tudva, hogy lesz-e haszna. Ez a bátorság! – mondja Charles Bronson a három rajongó kölyöknek. Majd meghal, miközben társaival (a falu népének lassú csatlakozása mellett) elkergetik az embereket kiraboló banditákat. A filmben a Charles Bronsont hallgató kölykök mi vagyunk. Felnőttünk, és több oka is van, hogy újranézzük titkos kedvencünket, amely arról szól, mitől férfi a férfi.

Fotó: Örökmozgó