Vixit et vivat Pannoniae Sacrae („Élt és éljen Szent Pannoniáért!”) – ezt a mondatot olvashatták a ma 46 esztendeje, Bécsben elhunyt Mindszenty József, Magyarország utolsó hercegprímása mariazelli sírján az oda zarándoklók.
A méltatlan körülmények között leváltott egykori esztergomi érseket ugyanis a stájerországi Mária-zarándokhelyen temették el, s ott nyugodott a bolsevik rezsim összeomlásáig.
Mindszenty mariazelli sírja zarándokhellyé vált; a település helységnévtáblája alatt magyar nyelvű feliratot helyeztek el: „Mariazell – a magyarok második otthona”.
Bécsben pedig hagyománnyá vált, hogy a néhai esztergomi érsek halálának az évfordulójához legközelebbi vasárnapon a bécsi irgalmasok kórházában gyűlnek össze a hívek, ahol Mindszenty József földi élete utolsó napjait töltötte, és ahol 2006 óta szobra is áll.
A keresztény vallást regnálása utolsó percéig üldöző, tiltó kommunista diktatúra, mely mindent megtett, hogy kitörölje a köztudatból azt a tartást, méltóságot, szemléletet és világnézetet, amely Mindszenty nevéhez kapcsolódik, éppen az ellenkezőjét érte el: neve és életműve szétszóródott, kitörölhetetlenné vált.
Egy pap a tanácsköztársasággal szemben
Mindszenty József felmenői, azaz a Pehm család Vas vármegyében élt. Szülei, Pehm János és Kovács Borbála húszholdas szőlő- és földművelők voltak. Apja fiatal korában községbíró, majd közgyám, egyházközségi és később iskolaszéki elnök volt. Mindszenty (Pehm) József igen gondos vallásos neveltetését az anyjától kapta. Pehm József, az elsőszülött gyermek, miután Csehimindszenten elvégezte az elemi iskolát, 1903-tól a szombathelyi Premontrei Gimnáziumban folytatta tanulmányait. Leérettségizett, és papnövendéknek jelentkezett a szombathelyi püspöki szemináriumba.
Egész politikai pályáját, a politikával való foglalkozást is meghatározta számára Magyarország első világháborús veresége és a királyságot szétverő forradalmak élménye. A hitoktató Mindszenty aktív politikai harcot folytatott a szociáldemokraták ellen, amiért 1919. március 19-én, a tanácsköztársaság rémuralmának kezdetén Szombathelyre internálták püspökével együtt, és csak május 19-én szabadult ki.

Fotó: Flickr
Nem Horthyért imádkozott
Horthy Miklós kormányzóvá választását zalaegerszegi plébánosként támogatta, de később szembefordult vele. A kormányzó tiszteletére rendelt miséken, „ha nem tudta káplánjaira hagyni”, nem Horthyért, hanem az ország boldogulásáért imádkozott.