A száz éve született és húsz éve elhunyt Mészöly Miklósra emlékezünk idén, ez alkalomból az író életművéhez kapcsolódó szabadtéri kiállítás nyílt a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) székházánál. Gróh Gáspár irodalomtörténész, a tárlat összeállítója a megnyitón hangsúlyozta: a szekszárdi születésű író műveivel nem lehet érintőlegesen találkozni, ha belekezd valaki az olvasásukba, abból hónapokon át tartó kaland és függőség lesz, hiszen magával rántja a Mészöly-örvény. Mint mondta, a Mészöly 100 kerítéskiállítás a felszínből láttat valamit. Olyasmi ez, mint a galaxis örvénylése, gyönyörűséges kavargás. Mészöly világának a kozmikus látásmód az alapja. Az író egész életútját elkísérte a pannon kisváros világa, ahol gyerekként ismerte meg a Duna menti árterek növény- és vadvilágát, itt tanulta meg, hogy az ember a természet részeként kozmikus lény – mutatott rá. Hozzátette: a Molnár–Mészöly család fényképei pedig egy olyan világot idéznek meg, amelynek mindennapjai még nem szakadtak el az élet természetes ritmusától.
„Annyi bizonyos, hogy Mészöly maga is világirodalmi jelentőségű író. Az ő tiszta, egyéni hangja benne van a világirodalom áramában” – idézte Mándy Iván szavait Szörényi László író, irodalomtörténész, műfordító, az MMA rendes tagja. Mint mondta, Mészöly Miklós életműve jó példa arra, hogy miként lehet egy diktatúra szorításában megőrizni a személyes függetlenséget és az alkotói szuverenitást. Mészöly Miklós egyrészt rendkívül sokszínű és igen akadályozott volt a pályáján, másrészt hallatlan energiával legyőzte az akadályokat, és rengeteg forrásból kiindulva, de önállóan megteremtett egy fordulatot a magyar prózában: a nagy realizmust és a modernséget ötvözte. Irodalomtörténeti szempontból erre fókuszál a tárlat is. Szörényi László végezetül úgy fogalmazott: ez az év jó alkalom arra, hogy olvassuk műveit.
Tizenöt tabló mutatja be Mészöly Miklós életét a gyerekkortól az elmúlásig. A tartalmas, érdekes, rövid leírásokat Mészöly-idézetekkel egészítette ki Gróh Gáspár, illetve fekete-fehér fotográfiák kaptak helyet a szövegek mellett. Megtudjuk, hogy a jogi tanulmányok után milyen út vezetett az írói pályára, miért semmisítette meg korai írásait, illetve az is kiderül, hogy a kor sok jelentős, de csak megtűrt írójához (Tersánszky Józsi Jenő, Weöres Sándor, Tamási Áron) hasonlóan ő is a gyerekirodalom területén alkothatott.
A direkt politizálástól a rendszerváltásig távol tartotta magát. A pártállammal való szembenállását pedig olyan, akkoriban kivételes gesztus is mutatja, hogy – szemben a korszak előírásaival – Az atléta halála című regénye először Nyugaton jelent meg.
