Elmerülni Mészöly világában

Mészöly Miklós világának a kozmikus látásmód az alapja – mondta Gróh Gáspár irodalomtörténész a Mészöly-emlékévhez kapcsolódó kerítéskiállítás megnyitóján. A Magyar Művészeti Akadémia Bajza utcai épülete körül megtekinthető tárlat az életművet átfogóan ábrázoló tablókkal nyújt betekintést egy kivételes írói univerzumba.

2021. 07. 24. 7:03
Tizenöt tablón egy kivételes élet Fotó: Bach Máté
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A száz éve született és húsz éve elhunyt Mészöly Miklósra emlékezünk idén, ez alkalomból az író életművéhez kapcsolódó szabadtéri kiállítás nyílt a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) székházánál. Gróh Gáspár irodalomtörténész, a tárlat összeállítója a megnyitón hangsúlyozta: a szekszárdi születésű író műveivel nem lehet érintőlegesen találkozni, ha belekezd valaki az olvasásukba, abból hónapokon át tartó kaland és függőség lesz, hiszen magával rántja a Mészöly-örvény. Mint mondta, a Mészöly 100 kerítéskiállítás a felszínből láttat valamit. Olyasmi ez, mint a galaxis örvénylése, gyönyörűséges kavargás. Mészöly világának a kozmikus látásmód az alapja. Az író egész életútját elkísérte a pannon kisváros világa, ahol gyerekként ismerte meg a Duna menti árterek növény- és vadvilágát, itt tanulta meg, hogy az ember a természet részeként kozmikus lény – mutatott rá. Hozzátette: a Molnár–Mészöly család fényképei pedig egy olyan világot idéznek meg, amelynek mindennapjai még nem szakadtak el az élet természetes ritmusától.

„Annyi bizonyos, hogy Mészöly maga is világirodalmi jelentőségű író. Az ő tiszta, egyéni hangja benne van a világirodalom áramában” – idézte Mándy Iván szavait Szörényi László író, irodalomtörténész, műfordító, az MMA rendes tagja. Mint mondta, Mészöly Miklós életműve jó példa arra, hogy miként lehet egy diktatúra szorításában megőrizni a személyes függetlenséget és az alkotói szuverenitást. Mészöly Miklós egyrészt rendkívül sokszínű és igen akadályozott volt a pályáján, másrészt hallatlan energiával legyőzte az akadályokat, és rengeteg forrásból kiindulva, de önállóan megteremtett egy fordulatot a magyar prózában: a nagy realizmust és a modernséget ötvözte. Irodalomtörténeti szempontból erre fókuszál a tárlat is. Szörényi László végezetül úgy fogalmazott: ez az év jó alkalom arra, hogy olvassuk műveit.

Tizenöt tabló mutatja be Mészöly Miklós életét a gyerekkortól az elmúlásig. A tartalmas, érdekes, rövid leírásokat Mészöly-idézetekkel egészítette ki Gróh Gáspár, illetve fekete-fehér fotográfiák kaptak helyet a szövegek mellett. Megtudjuk, hogy a jogi tanulmányok után milyen út vezetett az írói pályára, miért semmisítette meg korai írásait, illetve az is kiderül, hogy a kor sok jelentős, de csak megtűrt írójához (Tersánszky Józsi Jenő, Weöres Sándor, Tamási Áron) hasonlóan ő is a gyerekirodalom területén alkothatott.

A direkt politizálástól a rendszerváltásig távol tartotta magát. A pártállammal való szembenállását pedig olyan, akkoriban kivételes gesztus is mutatja, hogy – szemben a korszak előírásaival – Az atléta halála című regénye először Nyugaton jelent meg.

A következő tablón a Jelentés öt egérről című novelláról olvashatunk. Ez a szenvtelenül, mégis provokatívan hétköznapi történet valójában a forradalom vérbefojtásáról és a kádári megtorlásról szól. Pályájának fontos állomása az 1975-ben megjelent Alakulások című gyűjteményes kötet, amely kétségtelenül igazolja, hogy már jóval több, mint jelentős alkotó. Regénypoé­tikája, szerkesztési-ábrázolási technikái mások mellett Camus, Proust, ­Joyce és Thomas Mann prózáját idézik. Ennek a látásmódnak a mesterdarabja az 1968-ban írt Saulus.

A nyolcvanas-kilencvenes években egymás után jelentek meg korábbi és új írásait tartalmazó kötetei, illetve esszékötetei. A Kossuth-díjat 1990-ben elfogadta, ám az évtized végére súlyosbodó betegsége miatt már nemcsak új műveket nem írt, de közszerepléseket sem vállalt. Húsz évvel ezelőtt, 2001. július 22-én hunyt el Budapesten. „A legtöbb, amire vállalkozhatunk: világosan megírni a homályt” – vallotta meg naplójegyzeteiben, s a tárlat utolsó tablójára is ez a szentenciózus mondat került.

Tizenöt tablón egy kivételes élet
Fotó: Bach Máté

 

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.