Háromszéken „telepszik le” Szörényiék ikonikus rockoperája?

Bár erős volt a konkurencia – az ugyancsak ezen a héten zajló Kolozsvári Magyar Napok művészeti kínálata is remek –, valóságos népvándorlás zajlik ezekben a napokban Erdélyben. A célállomás Sepsiszentgyörgy, ahol augusztus 20-án fergeteges sikert aratva mutatták be a Szörényi Levente–Bródy János szerzőpáros alkotását, az István, a király című rockoperát.

Hatalmas ünneplést, a Sepsi Arénából könnyes szemmel távozó ezreket „termett” a magyar rockopera-irodalom 1983-ban, a Városligetben bemutatott klasszikusa. Az eredetileg a városünnep, a Szent György-napok 2020-ban esedékes harmincadik évfordulója nyitórendezvényének tervezték a produkciót, amelyet a koronavírus-járvány „napolt el”. Az ötletgazda Szilágyi Zsolt Herbert karnagy, a székelyföldi produkció zenei vezetője eredeti elképzelése azonban nem változott:

Székelyföld teljes mértékben élőben megszólaló előadással tisztelgett a nemzet ünnepén.

A kórusokkal, zenekarokkal és táncosokkal együtt közel háromszáz fellépő mindegyike székelyföldi származású művész, illetve közreműködő. A szereplőtoborzásnál – a művészi képességek elsődlegessége mellett – a régióhoz való kötődés is fontos szempont volt, a szereplőket pedig több mint száz felvétel alapján választották ki.

A közönség először az augusztus 19-i nyilvános főpróba alkalmával találkozott a több hónapos felkészülés „párlatával”, a hatalmas érdeklődés által kiváltott nulladik előadás pedig csak fokozta a produkció iránti lelkesedést. A főpróbával együtt immár hat előadásos, augusztus 24-ig tartó sorozatra – a kettős, esetenként hármas szereposztás is a produkció színvonalának a fenntarthatóságát hivatott biztosítani – valamennyi belépő órák alatt elkelt, azóta fokozott „jegyvadászat” zajlik a különböző internetes fórumokon. 

Ezreknek nyújtott feledhetetlen élményt az előadás  Fotó: Codra Botond

A hivatalos bemutatón Farkas Lóránd sepsiszentgyörgyi színész, a Kolozsvári Állami Magyar Színház művésze személyesítette meg Istvánt, ellenlábasa, a közönség örök szimpátiáját élvező Koppány pedig a Gyergyószentmiklós közeli Borzontról származó, egy magyarországi tehetségkutatn ismertté váló Baricz Gergelyben öltött alakot. Rékát a tizenhat éves, ugyancsak sepsiszentgyörgyi Zöldi Lara szólaltatta meg, a budapesti Premier Művészeti Szakgimnázium tizedik osztályos ének szakos tanulója a Madách Színházban játszik gyermekszerepeket, és színművészeti egyetemet szeretne végezni. Sarolt szerepében Szabó Enikő, a Csíki Játékszín művésznője alkotott emlékezeteset. 

A produkciót azonban hiba lenne csupán egyik-másik fellépő nevéhez kötni, Orza Calin rendező irányításával ugyanis

a magyar történelem, mitológia, népművészet motívumainak remek egyensúlyérzékkel, ízlésesen kicsiszolt elegye tárul a nézők elé.

 „A Sepsi Aréna hatalmas tér, ezért a színpadi kellékeket, de a szereplők gesztusait, a térben való mozgásokat, a koreográfiát, egyszóval mindent fel kellett nagyítani. Úgy, hogy közben a látvány mellett változatlanul megmaradjon a bensőséges, lírai tartalom is” – fogalmazott a rendező a premier előtt a Háromszék című napilapnak. A közönség részéről érkező fogadtatásnak természetesen nagyon örül, de azt tartja, csak akkor engedhet a jelenlegi „lelki vigyázállásból”, ha az augusztus 21-i, másik szereposztásban zajló előadást követően is hasonló módon „robban fel” a nézőtér.

A szólisták énekes, illetve színpadi produkciója mellett lenyűgöző volt a több székelyföldi táncegyüttes tagjaiból összeálló tánckar teljesítménye is, amely a Rancz András által jegyzett látvánnyal együtt vizuális tekintetben is folyamatosan sodorta magával az előadást. Akárcsak a zenei gerincet biztosító rockzenekar, amelynek teljesítményét az előadás karmestere, a budapesti Werner Gábor – aki tizennégy évesként a hajdani királydombi ősbemutatón is részt vehetett – külön kiemelte. „De a szimfonikusok és a kórusok is megkapták azt a spirituszt, amit a rockbanda nyújtott” – fogalmazott a karmester.

„Azt hiszem, ez a mű mindannyiunkban ott van valahol, aligha akad olyan magyar ajkú erdélyi ember, aki ne ismerne legalább egy-két sort a rockoperából. Gyerekkoromat, tinédzserkoromat végigkísérte, és bár nincsenek szerepálmaim, ha valaki rákérdezett volna, mi az, amit feltétlenül el szeretnék játszani, az első ötben bizonyára ott lett volna az István, a király címszerepe – mondta el Farkas Lóránd a Háromszéknek. „A lehetőségre amúgy Bordás Attila koreográfus hívta fel a figyelmemet, és miután különböző szerepekben is kipróbáltam az énekhangomat, végül az István szerepére jelentkeztem.”

„Amikor annak idején nekivágtunk az egésznek, úgy tűnt, hatalmas fába vágtuk a fejszénket. Most azt mondom, sokkal inkább fát ültettünk, mintsem egy meglévőt faragtunk a magunk ízlése szerint. És ez nemcsak pillanatnyilag tesz boldoggá” – fogalmazott Orza Calin. Úgy tűnik, a kijelentést nemcsak szimbólumként érdemes értelmezni. Sepsiszentgyörgy polgármestere, Antal Árpád máris bejelentette: szeretné az István, a király előadást a háromszéki főváros egyféle márkanevévé emelni, és valamennyi további augusztus 20-a alkalmával ezzel a produkcióval kedveskedni Erdély magyarságának.

(A borítóképen egy jelenet látható az István, a király székelyföldi előadásából. Fotó: Codra Botond)