Vajk, Géza fejedelem fia, aki a keresztségben az István nevet kapta, a Kárpát-medence egységének megóvása érdekében, történelmi szempontból nagyon rövid idő alatt egy sztyeppi nomád kultúrával rendelkező nemzetségből, római keresztény államvallású királyságot szervezett egységes, írott törvénykönyvvel, önálló, erős, független közigazgatással és gazdasággal, saját pénzzel. A magyar nemzetségi hagyományt figyelembe véve vármegyerendszert hozott létre, amelynek területi szerveződése egy évezreden keresztül változatlan maradt. Külhonban a mai napig használják a történelmi vármegyék megnevezéseit. Ezek központjai az ispánságok voltak, melyek élén az ispánok álltak, akik bírói, közigazgatási és hadvezéri feladatokat is elláttak. Az államalapítással jelentek meg az oklevelek, melyek tematikája és szerkezete sajátosan magyar volt.
Mikor István fejére helyezték, képletesen a magyar államiság fölé került a beavató jellegű Szent Korona, aki megtestesíti a magyar államot, közvetítő Ég és Föld, Isten és az uralkodón keresztül a nép között. Ettől kezdve, a Szent Koronával, Fehérvárott, az esztergomi érsek által megkoronázott mindenkori magyar uralkodó apostol király volt, vagyis egyházalapítási jogkörrel bírt, ugyanakkor lehetősége volt pápai rendelkezést felülbírálni. Ferenc József még vétójoggal élt a pápaválasztás során 1903-ban.
István király kiépítette a magyar keresztény egyházrendszert két érsekséggel, tíz püspökséggel és vármegyénként egy főesperességgel. A magyar keresztény központ szellemi alapkövét Esztergomban helyezte el, amely szakrális magyar érseki székhely a XX. század végéig meg nem ingott. Az elsőszámú főpap az esztergomi érsek, a prímás lett, aki egyedül rendelkezett királykoronázási joggal az országban. A kereszténység felvétele meghatározó lépés volt a magyarság életében, s Jézus Krisztus eredendő szeretetvallása közel állhatott az ősi magyar lélekhez.
Az állami rend kiépítése jog- és életbiztonságot nyújtott a területén élőknek. Széles autonómiát biztosított a betelepültek számára; amíg azok törvényeit magukra nézve kötelező érvényűnek fogadták el, anyanyelvüket, szokásaikat, belső jogrendjüket megőrizhették. A Magyar Királyság a történelem későbbi századai során is megtartotta ezt a szellemiséget, amelyben egyszerre volt jelen a keresztény univerzalizmus és a sztyeppi kultúra bölcs türelme és elfogadása mind vallási, mind pedig etnikai értelemben.
István nemes lelkületéről tanúskodik Imre herceg számára írt intelmeinek sora, melyben az igaz hitre, példamutatásra, becsületességre, alázatosságra, szelídségre, türelemre, mértékletességre, irgalmasságra, bölcsességre, az ősök, elődök, hagyományok követésére, a vének tiszteletére és mindenekelőtt a szeretet gyakorlására, mint legfőbb királyi erényre figyelmezteti fiát.
Tartsd mindig eszedben, hogy minden ember azonos állapotban születik, és hogy semmi sem emel fel, csakis az alázat, semmi sem taszít le, csakis a gőg és a gyűlölség
– szól az örökérvényű bölcselet.
Imre elvesztését követően, halálának közeledtével, István király az égiekhez fordult segítségért, a Szent Koronát, s vele az országot Boldogasszony oltalmába ajánlotta, aki nem csupán védelmezőnk, Patrona Hungariaea, hanem Regina Hungarorum, vagyis országunk királynője.
(A borítóképen Stróbl Alajos Szent Háromság téri Szent István szobra. Fotó: MTI/Róka László)
