A Tabán Múzeum, mely a hajdani városrész apró emlékeinek gyűjteménye volt, őrzött egy tréfás porcelánfigurát: a háromcsőrű kacsát. Annak a története pedig a következő: Szabó Lőrinc 1937 márciusában betért a Háromcsőrű Kacsához címzett kiskocsmába, másnap aztán megírta két nótáztató úr „pattogva dünnyögő” dalát Éjféli közjáték címmel. „Esett és fújt; mint a sörét, úgy / vert minden csepp, úgy süvített; / de a Háromcsőrű Kacsá-ban, / hová behajtott a hideg, / forralt bor és fűtött kemence / mellett megenyhűlt a világ…” A vers a Pesti Napló húsvéti számában meg is jelent, hatása váratlan és példátlan volt. Az eldugott kisvendéglőt elözönlötték a kíváncsiak, máról holnapra híres, divatos hely lett belőle.
Mélyre süppedt, ódon épületben található a Háromcsőrű Kacsa. A ház valamikor kolostor volt, 1400 körül építették a pálosok, a török uralom után a ferencesek birtokába került. A tabáni dunai kikötő építésekor áttörték a ház falát, hogy falépcsős átjárót létesítsenek a kikötőhöz. Valóságos labirintus a Háromcsőrű Kacsa épülete. De honnan kapta a nevét? Erre többféle verzió van – idézi az egykori tulajdonost a Taban-anno.blogspot –, állítólag Jules Moincau Háromcsőrű kacsa című operettjéről nevezték el, melyet 1883-ban játszottak a budai Várszínházban. Addig Arany Perec volt a vendéglő neve. Öreg nénikék ellenben azt rebesgetik, hogy sok-sok évvel ezelőtt az Arany Perec baromfióljában háromcsőrű kiskacsa bújt ki a tojásból. Csodájára járt az egész város.
Ilyen és hasonló históriákért jött létre a Petőfi Irodalmi Múzeum legújabb tagintézménye, a Háromcsőrű Kacsa Történetalkotó Műhely. Azokért az elbeszélésekért, amelyeket már megírtak és közös kinccsé váltak, meg azokért, amelyek ott rejtőznek bennünk, és csak arra várnak, hogy megmutatkozzanak. A Háromcsőrű Kacsa Történetalkotó Műhely nyílt napot rendez pedagógusoknak szeptember 28-án, kedden 15 órától a tabáni épületébe, amelyre előzetes regisztrációval ([email protected]) minden érdeklődőt szeretettel várnak. A Mesemúzeum szomszédságában, annak párjaként kialakított műhely a kisebbek után a felső tagozatos korosztálynak is lehetőséget teremt az önkifejezésre, történetalkotásra.
– A tavaly ősszel éppen csak megnyílt, majd a járványhelyzet miatt hamar ideiglenes zárásra kényszerült Háromcsőrű Kacsa Történetalkotó Műhely a 10–14 évesek szövegértő és -alkotó készségeinek fejlesztésével, a gyermek- és ifjúsági irodalom közvetítésével foglalkozik – meséli Helmich Katalin, a műhely vezetője. – A történetek az életünkben mindenütt jelen vannak. Ha magyarázatot kívánunk adni számunkra fontos eseményekre, akkor történetet mesélünk. Az elbeszélés tehát nem csupán kommunikációs műfaj, hanem az emberi gondolkodás sajátos formája. A foglalkozás középpontjában álló történetalkotás átjárást biztosít a mindennapok eseményei, a személyes történetek és az irodalmi alkotások között: bekapcsolja a személyest a közösbe, és azon keresztül kínál lehetőséget az azonosulásra, az identitás megerősítésére.
A történeti tér bejárását egy-egy fiktív főhős köré szervezik a múzeumpedagógusok, ezt követően gyűjtik össze és dolgozzák ki a látogatók a további mozzanatokat: a helyszínt és a cselekmény idejét, a bonyodalmat és tetőpontot, hogy aztán a saját kreatív képességeik segítségével állítsák helyre a kibillent rendet.
– A 78 négyzetméteres helyiségben olyan installációs teret hoztunk létre, amely inspirálóan hat, mintát és ötleteket nyújt a történetalkotáshoz. A kiállítótér állomásai alkalmasak arra is, hogy a történetalkotás folyamatát különböző módon előrelendítsék – például a karakterépítést vizuális eszközökkel, az animációs szigeten vagy a helyszínválasztást a „kukucskafal” segítségével. Küldetésünk, hogy a fiatalok képessé váljanak az őket foglalkoztató eseményeket, témákat formába önteni, ok-okozati összefüggéseket találni közöttük, s közben bővüljön a szókincsük, árnyaltabbá váljon a kifejezésmódjuk is. Célunk az írásban önmagukat nehezebben kifejező látogatókat segíteni abban, hogy sikerrel hozzanak létre történeteket akár hangrögzítés vagy animáció révén. Az inspiráló tér mellett irodalmi művek szövegrészletei mozdítják elő az alkotómunkát – összegzi Helmich Katalin.
– Az itt eltöltött idő során a gyerekeknek gazdagodik az ön- és társismeretük, fejlődik az együttműködési képességük, és a megismert szövegek nyomán bizonyára az olvasási kedvük is növekszik.
Borítókép: Előadás a Háromcsőrű Kacsa Történetalkotó Műhelyben. Fotó: Facebook
