„Az egész Bahamák gyászol és legmélyebb együttérzésünket fejezzük ki a családjának. És bár gyászolunk, egy nagyszerű bahamai, egy kulturális ikon, egy színész és filmrendező, egy vállalkozó, egy polgári és emberi jogi aktivista és diplomata életét ünnepeljük” – méltatta Poitier-t közleményében Philip Davis, a Bahama-szigetek miniszterelnöke. „Nemcsak azért tiszteljük, amit elért, hanem ezért is, aki volt. Erős jelleméért, eltökéltségéért, hogy kiálljon, és legyen valaki, azért, ahogy megtervezte és irányította az életét” – tette hozzá az kormányfő.
A közösségi médiát elárasztották a színész-rendezőre, polgárjogi aktivistára emlékező üzenetek.
„Megmutatta nekünk, hogyan érjünk fel a csillagokig” – írta a Twitteren Whoopi Goldberg hollywoodi színésznő.
„Az a kellem és kifinomultság, melyet ez az ember egész életében tanúsított, olyan példát állított elém, nemcsak mint fekete férfi, hanem mint emberi lény, melyet sohasem felejtek el. Csak annyit tudok mondani, hogy köszönet az egész életedért, a példamutatásért, és köszönöm a hihetetlen tehetségedet” – írta az Instagramon Tyler Perry színész, rendező, producer és forgatókönyvíró.
Lenny Kravitz szerint „Poitier megmutatta a világnak, hogy minden lehetséges”. „Ragyogó fényed sohasem fog elhalványulni. Az ajtók, melyeket megnyitottál és az út, melyet megalkottál, tovább vezetik azokat, akiknek álmaik vannak” – fogalmazott a zenész.
„Nincsenek szavak, amelyek le tudnák írni, hogyan változtatta meg a munkád az életemet. A méltóság, az erő, a kiválóság és a puszta energia, amellyel a szerepeidet játszottad, megmutatta, hogy mi, feketék, számítunk!!! Megtiszteltetés volt” – írta Viola Davis az Instagramon.
A kilencvennégy évesen elhunyt Sidney Poitier-re emlékezett mások mellett Debbie Allen amerikai színész-rendező, Questlove zenész-filmrendező, George Takei és Keith Powell színész is.
Pályakép
A színész szülei a Bahamákon születtek, ő maga is a karibi szigetországban nőtt fel.
Sidney Poitier élete első percétől amerikai állampolgár: apja és anyja ugyanis éppen a miami piacon igyekezett túladni terményein, amikor 1927-ben fiuk a vártnál két hónappal korábban a világra kívánkozott. Gyermekkorát hat testvérével a Bahamák egy kis szigetén töltötte nagy szegénységben, színháznak, mozinak hírét sem hallotta. Az állandóan bajba keveredő fiút szülei tizenhárom évesen Miamiba küldték egyik testvéréhez. 1943-ban életkoráról hazudva katonai szolgálatra jelentkezett, de csak rövid ideig szolgált az egészségügyieknél.
Elbocsátása után New Yorkban dolgozott mosogatófiúként, gyakran csak a buszpályaudvaron talált szállást. Állás után kutatva látott meg egy újsághirdetést, amelyben a Negro Theatre színészeket keresett. Bár kiejtését hallva eltanácsolták, nem adta fel: kevés pénzét beszédtanárra költötte, a rádióbemondókat utánozta, és fél év alatt megszabadult bahamai akcentusától. Dolgozott színházi portásként, takarítóként, a dolgok egy sikeres beugrás után kezdtek lassan megváltozni, 1946-ban már a Broadwayn debütált. Három év múlva állt először kamera elé egy dokumentumfilmben. Igazi karrierje 1950-ben kezdődött a Nincs kiút című filmmel, majd Korda Zoltán Kiáltsd, ez kedves vidék! című, dél-afrikai környezetben játszódó társadalmi drámájában szerepelt.
Ügynöke bíztatására vállalta el 1955-ben a faji kérdést boncolgató Tábladzsungel című film főszerepét, alakítását felső fokon méltatta a kritika. A nagy kiugrást 1958 hozta meg, amikor Stanley Kramer rendező őt szemelte ki A megbilincseltek című filmben Tony Curtis partnerének. A film egy fekete és egy fehér fogoly szökésének története, ballada az egymásra utaltságról. A szerepben - első fekete férfi színészként - Oscar-díjra jelölték, ettől kezdve egy évtizeden át ő volt a vezető fekete színész Hollywoodban. Hálás feladatok sorát kapta, tanúbizonyságot tehetett jellemábrázoló képességéről, drámai és komikusi érzékéről, színészi eszközeinek sokoldalúságáról.
A következő évben mutatták be Gershwin Porgy és Bess című operájának filmes változatát, amelyben a címszerepet alakította. A felkérésre először nemet mondott, mert úgy vélte, hogy a mű erősíti a feketékről alkotott előítéleteket, de végül barátai unszolására igent mondott, mert tudta: a visszautasítás pályafutása végét jelentené. A vonakodva vállalt szerep nem is hozott szerencsét, a film megbukott, és véget vetett a producer Samuel Goldwyn szakmai karrierjének. Poitier, aki 1961-ben főszereplője volt A napfény nem eladó című alkotásnak, a filmtörténetbe a Nézzétek a mező liliomait! című drámával (1963) írta be végleg a nevét. Ő lett ugyanis az első fekete színész, aki a legjobb férfi főszereplő kategóriában megkapta az Oscar-díjat. Népszerűségével élve a feketék egyenjogúságát követelő polgárjogi mozgalom élére állt.
1967-ben három sikeres filmet is forgatott, köztük a Tanár úrnak szeretettel címűt, majd ismét Stanley Kramer irányítása mellett a Találd ki, ki jön vacsorára? főszerepét játszotta. (A tíz Oscarra jelölt alkotás a "vegyes házasság" kényes témáját feszegette, a szereplők között volt Spencer Tracy és Katharine Hepburn is.) Az öt Oscar-díjat besöpört Forró éjszakában című filmben Tibbs rendőrfelügyelőt alakította, a nyomozószerep még sokáig elkísérte: a filmből tévésorozat is készült, 1970-ben pedig leforgatta a Mr. Tibbs nyomoz című krimit.
Paul Newman és Barbra Streisand társaságában 1969-ben megalapította a First Artists Productions céget, 1972 óta pedig rendezőként is kipróbálta magát. Először a Buck és a prédikátor című western munkálatait irányította, a főbb szerepeket - ahogy később is gyakran - magára, illetve régi barátjára, a szintén a karibi térségből származó Harry Belafontéra osztotta. A hetvenes években feketekomédia-sorozatot rendezett, majd a következő évtizedben Gene Wilder több vígjátékát (Dutyi dili; Ki kém, ki nem kém), 1990-ben pedig a Szellempapát Bill Cosby főszereplésével dirigálta.
A rendezés mellett több bűnügyi filmben szerepelt (Gyilkos lövés, A kis Nikita), a kilencvenes években tévéfilmben formálta meg Thurgood Marshallt, a legfelsőbb bíróság tagját, valamint Nelson Mandela későbbi dél-afrikai elnököt, emlékezetes alakítást nyújtott a számítógépes manipulációkról forgatott Komputerkémek és A sakál című thrillerekben. Több dokumentumfilmben is szerepelt, 2001-ben narrátora volt az Amerikai Odüsszeia című alkotásnak.
1974 óta Sir Sidney Poitier, akkor kapta meg ugyanis a brit birodalom parancsnoka címet. 2009-ben vehette át az Egyesült Államok legmagasabb polgári kitüntetését, az Elnöki Szabadság-érdemrendet. Az Oscar-, Golden Globe- és Grammy-díjas színész (a zenei díjat hangoskönyvért kapta) életművéért átvehette a Cecil B. DeMille-díjat, s ugyancsak életművéért kitüntette az Amerikai Filmintézet, a Lincoln Center, a Kennedy Center, az amerikai és a brit filmakadémia, és csillaga díszíti a Hírességek sétányát. A Bahama-szigetek japán és UNESCO-nagyköveteként is tevékenykedett, 2012-ben pedig hidat neveztek el róla a Bahamákon. Poitier jól beszélt oroszul, több önéletrajzot is kiadott, 2013-ban Montaro Caine címmel regénye jelent meg, életéről dokumentumfilmet forgattak. 2021-ben róla neveztek el egy filmiskolát Arizona államban, és az ő nevét viseli majd az amerikai filmakadémia épülő Los Angeles-i múzeumának előcsarnoka.
Borítókép: Sidney Poitier 2014-ben (Fotó: AFP/Adrian Sanchez-Gonzalez)
