Szalay-Bobrovniczky Vince civil és társadalmi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkár egy szovjet mondás felidézésével kezdte beszédét:
Aki nem volt ott, sorra kerül, aki volt ott, soha nem felejti el.
A közönség soraiban ülők elborzadva bólogattak, hiszen sok érintett hozzátartozó ült a nézőtéren, akik szeretteiket vesztették el a Gulág táborában, vagy betegen hazakerült hozzátartozóikat ápolták egy életen át. Az államtitkár felidézte többek között a kommunizmus áldozatainak emléknapjának történetét is. Elmondta, hogy Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát 1947-ben ezen a napon a kommunistákkal szembeni kiállása miatt a szovjet hatóságok letartóztatták és a Szovjetunióba vitték, ahol nyolc évet töltött fogságban, először a Gulágon, majd az Állambiztonsági Minisztérium moszkvai központi börtönében. A politikus letartóztatása és fogva tartása az első lépés volt azon az úton, amelynek során a kommunista párt kiiktatta az ellenszegülőket, és így haladt a totális egypárti diktatúra kiépítése felé. Az eset ezzel a demokrácia és a szabadságjogok semmibe vételének jelképévé vált, amely a kommunizmus közel ötvenéves uralmát jellemezte. Kovács Béla sorsa jelképe lett a pártállami rezsim áldozataiként számontartott embereknek.
L. Simon László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója egy személyes történettel kezdte beszédét. Nagyapját említette, aki a kilencvenes években is úgy érezte, figyelik. Lassan döbbent rá ő is, hogy szülei sem tudtak semmit arról, mi történt valójában a nagypapájával. Nagyapja generációja sosem merte beavatni gyerekeit az átélt borzalmakba. Később kutatásai során döbbent rá, hogy a félelem alakította ki bennük ezt a magatartást, hiszen kitörölhetetlen emlékként élt bennük, amit át kellett élniük. – És mit érezhettek azok, akiket tíz évre hurcoltak el, akiket testileg-lelkileg megnyomorítottak a Gulágokban… – sorolta a főigazgató.
A Gulágokban Elpusztultak Emlékének Megörökítésére Alapítvány fő célja az egykori magyar Gulág-rabok emlékének ápolása, a túlélők és a hozzátartozók erkölcsi támogatása. Feladatuknak érzik, hogy átadják tudásukat, tapasztalatukat, ismereteiket a jövő generációjának. Pintér Jolán, az alapítvány elnöke köszöntőjében elmondta, hogy ő Gulag-túlélő szülők gyermekeként többszörösen is megszenvedte a kommunista diktatúrát. Szülei, Rohr Magdolna és Pintér Károly mindketten politikai elítéltként majdnem tíz évet töltöttek ártatlanul a Gulág számos táborában, messze Szibériában, és ez az ő életét is nagyban meghatározta. Édesanyja és a túlélők 1993-ban hozták létre az alapítványt. Emléket szerettek volna állítani annak a több százezer honfitársuknak, akik nem voltak ilyen szerencsések és nem térhettek haza. A világon elsőként avatták fel a Gulág áldozatainak emlékművét a Budapest belvárosában lévő Honvéd téren. Ettől kezdve itt rótták le kegyeletüket Szibériában hagyott sorstársaik előtt. Édesanyja halálát követően Pintér Jolán vállalta azt a küldetést, amelyet szülei és sorstársaik elkezdtek.
