Szalay-Bobrovniczky Vince civil és társadalmi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkár egy szovjet mondás felidézésével kezdte beszédét:
Aki nem volt ott, sorra kerül, aki volt ott, soha nem felejti el.
A közönség soraiban ülők elborzadva bólogattak, hiszen sok érintett hozzátartozó ült a nézőtéren, akik szeretteiket vesztették el a Gulág táborában, vagy betegen hazakerült hozzátartozóikat ápolták egy életen át. Az államtitkár felidézte többek között a kommunizmus áldozatainak emléknapjának történetét is. Elmondta, hogy Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát 1947-ben ezen a napon a kommunistákkal szembeni kiállása miatt a szovjet hatóságok letartóztatták és a Szovjetunióba vitték, ahol nyolc évet töltött fogságban, először a Gulágon, majd az Állambiztonsági Minisztérium moszkvai központi börtönében. A politikus letartóztatása és fogva tartása az első lépés volt azon az úton, amelynek során a kommunista párt kiiktatta az ellenszegülőket, és így haladt a totális egypárti diktatúra kiépítése felé. Az eset ezzel a demokrácia és a szabadságjogok semmibe vételének jelképévé vált, amely a kommunizmus közel ötvenéves uralmát jellemezte. Kovács Béla sorsa jelképe lett a pártállami rezsim áldozataiként számontartott embereknek.
L. Simon László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója egy személyes történettel kezdte beszédét. Nagyapját említette, aki a kilencvenes években is úgy érezte, figyelik. Lassan döbbent rá ő is, hogy szülei sem tudtak semmit arról, mi történt valójában a nagypapájával. Nagyapja generációja sosem merte beavatni gyerekeit az átélt borzalmakba. Később kutatásai során döbbent rá, hogy a félelem alakította ki bennük ezt a magatartást, hiszen kitörölhetetlen emlékként élt bennük, amit át kellett élniük. – És mit érezhettek azok, akiket tíz évre hurcoltak el, akiket testileg-lelkileg megnyomorítottak a Gulágokban… – sorolta a főigazgató.
A Gulágokban Elpusztultak Emlékének Megörökítésére Alapítvány fő célja az egykori magyar Gulág-rabok emlékének ápolása, a túlélők és a hozzátartozók erkölcsi támogatása. Feladatuknak érzik, hogy átadják tudásukat, tapasztalatukat, ismereteiket a jövő generációjának. Pintér Jolán, az alapítvány elnöke köszöntőjében elmondta, hogy ő Gulag-túlélő szülők gyermekeként többszörösen is megszenvedte a kommunista diktatúrát. Szülei, Rohr Magdolna és Pintér Károly mindketten politikai elítéltként majdnem tíz évet töltöttek ártatlanul a Gulág számos táborában, messze Szibériában, és ez az ő életét is nagyban meghatározta. Édesanyja és a túlélők 1993-ban hozták létre az alapítványt. Emléket szerettek volna állítani annak a több százezer honfitársuknak, akik nem voltak ilyen szerencsések és nem térhettek haza. A világon elsőként avatták fel a Gulág áldozatainak emlékművét a Budapest belvárosában lévő Honvéd téren. Ettől kezdve itt rótták le kegyeletüket Szibériában hagyott sorstársaik előtt. Édesanyja halálát követően Pintér Jolán vállalta azt a küldetést, amelyet szülei és sorstársaik elkezdtek.
A köszöntőbeszédek után következett a konferencia. Rácz János nyitotta meg a Politika és történelem című első szekcióülést. Elmondta, hogy személyesen is érintett, mert nagyapja a málenkij robotban vesztette életét. Horváth Attila alkotmánybíró, tanszékvezető egyetemi tanár tartotta az első előadást A kollektív felelősség elve a szovjet típusú diktatúrában – Az elítéltek, deportáltak családtagjaival szembeni diszkriminatív intézkedések címmel. Előadásának elején kiemelte, hogy olyan témákról lesz szó ezen a napon, amelyek a hozzátartozók sorsával foglalkoznak, akiket „apátlan nemzedéknek” neveznek. Kiss Dávid tudományos munkatárs „S csak terólad álmodom az álmom” – A magyar foglyok hozzátartozóinak sorsa a második világháború után címmel tartott előadást. Máthé Áron, a NEB elnökhelyettese Az egész család bűnös – az ALZSIR lágerről beszélt. Kovács Emőke történész, a Gulág Alapítvány szakmai tanácsadója a Regős család XX. századi szenvedéstörténetét tárta fel.
A második szekció a Család és történelem címet kapta, melynek levezető elnöke Kiss Dávid volt. Jászberényi József felnőttképzési igazgató, irodalomtörténész Az abszurditás mint létforma – Egy újpesti család kálváriája mint kicsinyítő tükör címmel tartott előadást. Csarnai Márk történész egy kárpátaljai református család sorsát ismertette. Hajagos Csaba osztályvezető-főmuzeológus, örökségvédelmi szakértő „Elterelt álmok. Hitt csodák” címmel egyéni sorsokat és családi tragédiákat mutatott be a mai Bács-Kiskun megye területéről. Mező Gábor kutató, újságíró Halál a rizsföldön címmel Bethlen Margit és Ambrózy Gyula történetét osztotta meg a közönséggel. Tóth Eszter Zsófia történész, társadalomkutató Nóra néni batyuja. A kitelepítések és internálások elfeledett emlékezete címmel tartott előadást, Rácz János tudományos munkatárs pedig 1945 szovjet szelleme 1956-ban – Egykori hadifoglyok és táborlakók az 1956 utáni megtorlásokban címmel.
Ebédszünet után a Trauma és történelem című szekcióüléssel folytatódik a program, melynek levezető elnöke Tóth Eszter Zsófia. Tapolyai Emőke klinikai és pasztorálpszichológus, szexológus, felsővezetői coach előadásának címe: Transzgenerációs trauma és a megküzdés lenyomatai identitásunkban. Bern Andrea családtörténet-kutató előadása: Családtörténeti csendek. Elhurcoltak, kitelepítettek, hadifoglyok, erőszakot elszenvedők történeteinek családon belüli emlékezete – Magyarország szovjet megszállásának transzgenerációs hatásai (1945–1951). Schell Gergely tanácsadó szakpszichológus, családterapeuta a Transzgenerációs trauma és közösség témakörről beszél. Friedrich Anna író, pszichológus előadásának címe: Csend után homály – „fekete lyukak” az énkép formálásában. Léder László pszichológus, az Apa Akadémia alapítója: „Apámnak zöld szeme volt” – Az apátlan társadalom pszichológiája címmel tart előadást, Orsolics Zoltán Zénó szociális munkás, családrendszer-terapeuta, coach pedig Történelmi trauma és alkoholizmus címmel.
Az esemény záróprogramja A nép ellensége című monodráma megtekintése, amely Rohr Magdolna életéről készült. Közreműködik Sztankay Orsolya színművész. Rendező: Török Tamás író, dramaturg. A rendezvényt a Miniszterelnökség támogatta.
Borítókép: Édesanyja halálát követően Pintér Jolán vállalta azt a küldetést, amelyet szülei és sorstársaik elkezdtek (Fotó: Bényei Adrienn)
